Régen vertek, most bocsájtsak meg? Lehetek valaha még olyan, mint a többiek?

"jönnek azzal, h. ez nem is így volt, túlzok stb...meg hogy én adtam az okot arra, h. ezt tegyék"

Egész véletlenül csapd orrba valamelyiket, hátha attól felrissül a memóriája.

Hát nagyon nehéz helyzet. Én is ilyen vagyok mint te, bár engem nem vertek. Én is szeretek egyedül lenni, úgy, h nem zavar senki semmivel. Ha egész nap emberek közt kell lennem, besokallok, türelmetlen leszek, és összeveszek mindenkivel.

A szüleiddel nem tudom, h mit kéne kezdened. Szerintem nem kéne velük minden kapcsolatot megszakítanod, idővel a "sebek" halványodni fognak. Viszont ha úgy érzed, h csak a te károdra menne a velük való kapcsolat, h ha látod őket, akkor előjönnek a régi emlékek és sérelmek, akkor az lenne a legjobb, amit te írtál. 20-on akárhány évesen csak nem fognak megint megverni, és ha neked így jobb lenne, akkor tedd ezt.

néha mindenki szeret egyedül lenni. ez nem baj.

olyan meg nem létezik, hogy meg 'kell' bocsátani. ha meg tudsz, megteszed, ha nem, nem kell erőltetni. ha úgy érzed el kell menned, menj. én is ezt tenném a helyedben. ne gondolkodj rajta, hogy helyes-e, majd alakul. ha majd érzed, hogy ez így nem jó, úgyis felveszed a telefont.

Engem is elég sűrűn megvert anya, amikor kicsi voltam. van egy nagyon emlékezetes, amikor összecsuklottam és még rugdosott is... Anyám egy idegbeteg azóta is, de már nem bánt. Annyira elegem volt, hogy mindig megver, hogy egyzser elszaladtam előle ő meg krgetett a kertben. Ezt sokáig terveztem, hogy elszaladok... Én is eléggé zárkózott lettem az évek alatt és soha nem tudom neki elfelejteni ezt, mégis úgy teszek, mintha nem emlékeznék rá, felesleges felemlegetni, ő is letagádná, akárcsak a te szüleid. Sajnos az ilyesmi nagyon megmarad egy kisgyerekben. Az ilyen embernek nem kéne gyerek, hisz még nem felnőtt hozzá.

Mint mondtam én nem hozom fel neki, próbálok nem törődni vele, igyekszem a legkevésbé lelki nyomorék lenni, de sajnos nagyon nehéz. Sosem fogok benne megbízni és már a vélményére sem adok. Persze az anyám, ezért tisztelem. Néha sajnálom, hogy olyen sorsa volt, ami ezt kihozta belőle. Ő már jobb mint nagyanyám volt, remélem én pedig nála leszek jobb szülő.

Először is: egy gyereket verni soha semmilyen körülmények között nem normális, erre nem mentség, hogy a szüleid fiatalok voltak. Hatalmas hibát követtek el és érthető módon megsebezték a lelkedet. Most ne az ő érzéseikkel, hanem a sajátoddal törődj. Ha egy ideig nem szeretnéd látni őket, itt a jó alkalom. Ne látogasd őket, ha nem akarod, ha hiányozni fognak, előbb-utóbb úgyis újra felveszed majd velük a kapcsolatot, de az már számukra és számodra is letisztultabb helyzet lesz. Ne negedj a nyomásnak, bárhogy is alakul, a te döntésed legyen. Normális, h visszahúzódóbb vagy, vannak, akik eleve azok,ráadásul nálad sajnos nem (csak) erről van szó. Ne szégyellj szakemberhez fordulni. Persze, hogy lehet normális párkapcsolatod, sőt, sokat segít majd a probléma feloldásában, ha találkozol egy lánnyal, akivel kölcsönösen szeretitek és megértitek egymást :)

utolsó: nem tudom, mit mondhatnék. :((

nagyon nagyon sajnálom, ami veletek történt.

remélem, a felnőtt korotok sokkal jobb lesz a gyerekkorotoknál...

"Mostanában elgondolkodtam h. normális-e az, hogy ennyire szeretek egyedül, magamban lenni. Szerintetek?"

Önmagában az, ha szeretsz egyedül lenni, normális.

Minden olyan tulajdonság normális, ami nem akadályoz a másokkal való kapcsolatteremtésben, a munkában, a tanulásban, illetve nem tesz boldogtalanná. Minden olyan tulajdonság kóros lehet, amely súlyosan akadályoz a magánéletben, a munkában és a boldogságban. Így lehet megkülönböztetni a normális és a beteges jelenségeket.

"Lehetséges h. valaha rendes párkapcsolatom alakulhat ki így, hogy szükségem van az egyedül létre?"

Minden embernek szüksége van rá, csak eltérő mértékben. Tehát lehetséges.

"A másik dolog, ami nagyon idegesít: a szüleim úgy tesznek mintha nem is történt volna semmi."

Két eset lehetséges: vagy fel se tűnt nekik, hogy valami átlagostól eltérőt csináltak (ha ők is úgy nevelkedtek, hogy verték őket stb., akkor ez könnyen előfordulhat), vagy mint minden jellemhibás barom, egyszerűen letagadják az egész témát.

"Amikor veszekedés alatt a fejükhöz vágom a régi dolgokat"

Abból, hogy akkor ezeket a dolgokat csinálták, sejtheted, hogy helyeslik őket, és hiába vágod a fejükhöz. Fölösleges ezzel próbálkozni. A probléma inkább az, hogy láthatóan eléggé beálltál arra a vágányra, hogy megmutatod a szüleidnek, bosszút állsz rajtuk stb. Tehát miközben ellen akarsz állni nekik, aközben közvetetten még mindig ők irányítanak, amit pedig szerintem nem szeretnél. Ezt fontold meg!

"A gond azzal van h. olyan mintha tényleg megváltoztak volna, a húgomat példának okáért nem verték meg még egyszer sem."

Sok oka lehet, pl. az is, hogy ahogy az ember öregszik, általában szelídül, engedékenyebb lesz. (Nem mindig, de általában.)

"én idén elköltözöm az egyetemem városába( amit ők elleneznek) és nekem célom, hogy minden kapcsolatot megszakítsak és soha többet nem akarok velük találkozni."

Nagyon helyes döntés, ráéreztél arra, mit kell tenni. Most még eléggé a hatásuk alatt állsz, és ha egyszer boldog és szabad ember akarsz lenni, akkor teljesen függetlenednek kell tőlük (most még, mint írtam, ez nem sikerült).

"Úgy érzem, így lenne a leges-legjobb, viszont most még nekem van bűntudatom h. ők meg mit fognak érezni, ha ezt teszem velük."

Nem kell bűntudatodnak lennie, viszont ettől a bűntudattól sem lehet egy perc alatt megszabadulni. Bűntudatod konkrétan azt mutatja, hogy a gondolkodásod jelentős mértékben torzult, abnormális (neked egy gramm bűntudatot nem kellene érezned velük szemben, ezt rajtad kívül mindenki látja. Sőt, te is látod, de mégsem érzed. Ez egy pszichológiai probléma.)

Élj külön tőlük, ha nagyritkán találkozol velük, ne vitatkozz velük, minimális kapcsolatot tarts velük (csak ami elkerülhetetlen). Feltétlenül fordulj pszichológushoz, aki segít majd ennek a nehéz örökségnek a lebontásában!

"Lehet valaha normáls életem?"

Teljes mértékben, de én felkeresnék egy pszichológust, hogy valóban sikerüljön végleg pontot tenni ennek a történetnek a végére.

"És ti mit tennétek a helyben - a szüleimmel kapcsolatban?"

Semmit. Azokkal, akik több órán át vertek régebben, semmi dolgom nem lenne. Elköltözni "otthonról", minél előbb, és vissza se nézni, ez a lényeg.