A nagyszülők miért ilyenek mostanában?

Fiatalabbak voltak a nagyik.

Nagyszüleim 50 évesen már nyugdíj és kb. ekkor születtünk meg mi.

A szüleim 60 felé húznak és még több évet le kell dolgozniuk.

Régen totál normális volt hogy 18-22 évesen már szültél.

Manapság már a 30 "a trendi" (vagy már afölött), de ekkor már a nagyszülők is nagyon idősek és elhiszem, hogy semmi energiájuk ilyenkor kisgyerekekre vigyázni. Ez a gond.

A nagyanyám 57 meg az anyukám 66 évesen vált nyugdíjassá. Anyu aktívan dolgozott, mikor szinte picike volt a lányom.

Ez ma már elfogadott.

Régen a nagyszülők 90%-a már nyugdíjas földet taposták és 55 éves korára voltak mire unokájuk született.

Sokszor ma egy 55 éves - sőt egy 62 éves embernek is - munkáznia kell aztán meg már fáradt, mivel nem olyan egy fiatalabb egészségügyileg sem.

Miért, hol vannak a nagypapák és az apák? Nálad egyedi a helyzet, egyedülálló anyukaként.

Már nem 52-55 év a nyugdíjkorhatár + már nem életcélja van egy ötvenes nőnek, hogy nénikévé varázsolja a gyerekét. Már nem laknak egymástól két percre tipikusan az emberek. A te szülőd miért nem akarta lefektetni az unokáit, azt tőle kérdezd meg.

Nekünk van négy gyermekünk.

Ha egyikünk sem ér rá vagy program van, akkor babysittert hívunk (nem egyhelyen lakunk). Féjremmel megegyezünk és átbeszéljük a gyerekvigyázást/"gyerektartást" hosszabb szünet esetén. Nem vesszük alapnak, és talán még jól is jön, hogy nekik is van saját életük és kimondhatatlan, hogy rosszabb nagyszülők attól, hogy más is van az életükben.

A kolleginád is egyedülálló? Látod, nekem meg ez a sok egyedülálló anya a furcsa.

nem gondolom, hogy az az igazi nagyanya ismérve, hogy semmi nincs az életében, csak a háztartás meg a nyakló nélküli gyerekfelügyelet.

Nagyim aktívan dolgozik, kemény minőségben, a háztartást kiszolgálónő rendezi, és emellett igazi nagymama.

A kérdés inkább az, hogy a szülőknek miért is van bármiféle elvárása a nagyszülők felé, akiknek semmiféle kötelessége nincs az unokák irányába? Nekik a saját gyerekeikről volt kötelességük anno gondoskodni, ahogy nektek is most ez a dolgotok.

Akkor és annyi gyereket kell vállalni, amennyit a nagyszülők nélkül is gond nélkül meg tudtok oldani, és akkor nem kell szívességet kérni, meg másnak kellemetlen helyzetet okozni. Igen, vannak nagyszülők, akik szívesen vannak az unokával, és ez tök jó, de ezt akkor sem lehet másoktól kierőszakolni és elvárni.

Fiatalabbak voltak. Amikor én szültem, anyukám (nagy átszervezések miatt) pont korkedvezményes nyugdíjba mehetett 52 évesen. Ott voltam 30 éves anyuka, egy fiatalos 52 éves nagyival (igaz, volt közöttünk 100 kilométer), de amikor tudott, jött, és a nyári oviszünetek, suliszünetek is meg voltak oldva náluk. Az azért hozzátenném, hogy anyu alapból nagyon szereti a gyerekeket, nagyon szereti az unokáját is, nem fárasztja, nem érzi tehernek. Ha így lett volna, hogy neki nyűg, akkor hiába lett volna 52 éves és fitt.

Jómagam most vagyok 56 éves, és igaz, hogy fiatalos vagyok, és annak is érzem magam, de: Versenyszférában dolgozom, nyugdíj még a holdban, továbbképzéseken kell részt vennem, szabadidőmben jogszabályokat értelmezek, egyszerűen nem érzem úgy, hogy most egy unokában tudnék kiteljesedni, nagyon nem. (Lányom mondjuk nem is akar, most a karrierét építi, és lehet, hogy utána sem, és nagyon megértem őt.)

Kérdező, tényleg marad neked és sorstársaidnak a fizetett segítség, vagy más anyukákkal összefogni, 3-4 gyerekre vigyáznátok felváltva. Vagy napközis tábor (ha sulis), ügyeletes ovi (ha óvodás).

Hát azért régen nem volt fészbúk se még internet se.

Az én anyám is a neten lóg egész nap.

Nagyanyám az mindíg Oda tette magát.

Más a világ.

Aztán az is közrejátszik, hogy tényleg egyre öregebbek a mamik, papkik már aki megélni azt a kort.