Mint szulok, ti figyeltek arra, mikor volt az unoka utoljara a nagyszulonel, es viszitek hozzajuk, ha x napja, hete nem?

Nálunk kb. 2 hetente van egy pár órás találkozó.. De nem dől össze a világ, hogyha elhalasztódik, és nincs is kőbe vésve.

Ha éppen ráérünk mi is, meg a nagyszülők is, akkor összefutunk, vagy átmegyünk/átjönnek egy ebédre, de ennyi.

A férjemet szigorúan elnyomva nevelték, és így benne is kialalult az, hogy kötelessége ez, az, amaz. Aztán jöttem én, akit simán elengedtek 18 évesen egyetemre messze és senki nem zaklatott, mégis szóba állok a családommal. A férjemnek nyomasztó érzése van a mellkasában, ha a szüleiről van szó, így a rendszeresen találkozót 2-3 havonta ejtjük meg. Ők nem jönnek hozzánk, vagy hívnak fel, csak ha néhány havonta valami miatt beszélnek a férjemmel, akkor odaszúrják, hogy régen voltunk arra. Ebből értenünk kell, hogy most időpontot kell kérni tőlük, mikor alkalmas.

Minket nem érdekel ez a játszma. Lezárjuk, hogy igen, régen, mert dogozunk, ovi, iskola, stb. Szép estét!

Bőven jó így.

Szerintem ez nem görcsösség, szimplán a férjed gondolom szereti a szüleit, és szeretné, ha jó unoka-nagyszülő kapcsolat alakulna ki, amihez nem árt a rendszeres kapcsolattartás. Azt akarja, hogy a nagyszülők szeressék a gyerekeit.

Neked nyilván azért mindegy, ha nem találkoztok, mert a lelked mélyén nem igazán kötődsz a szüleidhez, neked mindegy, ha nem találkoztok velük rendszeresen, mert annyira úgysem érdekel, mi van velük, nem fontosak annyira, hogy látni akard őket, megfelel az is, ha nem találkoztok.

Szóval mi pl. visszük a gyerekeket rendszeresen a férjem szüleihez, bár ez oda-vissza működik, a nagyszülők is jönnek, ők is keresik az unoka társaságát, amúgy az enyémhez nem vittük (amikor még tartottuk a kapcsolatot), mert ők meg nem érdekeltek annyira. Csak én ezt beláttam, de ettől nem korlátoznám, a másik nagyszülők mennyit láthatják a gyereket.

"Neked nyilván azért mindegy, ha nem találkoztok, mert a lelked mélyén nem igazán kötődsz a szüleidhez"

Megérkezett Freud.