Gonosz lennék a nagyanyámmal?

Egyszerűen nem tudom elviselni. Idegesít ahogy néz, ahogy mozog, az egész lénye. Próbálok nem szólni hozzá, úgy csinálni, mintha nem is létezne.

A szituáció az, hogy anyukámat a nagyszülei nevelték fel, mert az édesanyja (a szóban forgó nagymama) rájuk hagyta. Anya nagyon fiatalon lett velem terhes, és 4 éves korom körül az apai nagyszülőkre maradtam, akikkel a mai napig nagyon-nagyon szoros a kapcsolatom, a szüleimnek tekintem őket.

Az évek során tartottam anyukámmal a kapcsolatot, látogattam stb, viszont az ő anyjával minden jellegű kontaktus megszakadt, sőt, előtte se nagyon volt.

Anyának se segített soha, egy lecsúszott alkoholista volt.

Édesanyám az utóbbi 7-8 évben eléggé meg szedte magát anyagilag, és pár éve megjelent a láthatáron “az anyja”. Ők letten elkezdték tartani a kapcsolatot, én pedig megmondtam, hogy engem nem érdekel a nő, aki 16 éven át még a születésnapomon sem hívott fel, pedig egyetlen unokája vagyok.

A probléma nyáron teljesedett ki: meghalt a nagyanyám élettársa, ő pedig egyedul maradt vidéken. Anya úgy döntött, hogy megveszi a házukat, felújítja és ott fognak benne lakni az anyjával. Így tehát, ha látogatásra megyek, folyton ott van a nagyanyám is.

Szabályosan rosszul vagyok tőle.

És borzasztóan bunkó is vagyok vele és egyszerűen nem tudok másképp viselkedni. Jön oda hozzám, simogatná a hajam meg ölelgetne, engem meg a hányás kerülget. Anyámnak is játsza a fejét, hogy így kislányom, úgy kislányom, miközben évekig felé se nézett és majdnem anyaotthonba kényszerültünk az édesanyámmal. Undorító ahogy viselkedik.

Annyi gyűlölet van bennem iránta, és nem tudom, hogy ez jogos, vagy csak egyszerűen gonosz vagyok vele és kapnia kellene egy esélyt nem tudom. Be lehet egyáltalán két évtizedet pótolni?