Hogyan lehet ezt tolerálni, még ha idős emberről van is szó?

A nagymamám (aki egyébként nem vérszerinti, mivel anyumat csak örökbefogadták), nagyon nem egyszerű eset. Elöljáróban azt tudni kell róla, hogy 86ban halt meg a férje, a fia (aki anyunak az "öccse" volt) pedig 97-ben. Már a férje elvesztésekor az alkoholhoz nyúlt, de mikor a fia is meghalt, nem túlzás azt állítani, hogy alkoholista lett. Megértem a fájdalmát, azt viszont nem, hogy úgy élte meg ezt az egészet (amit ki is mondott), hogy neki senkije sem maradt. Holott anyum, tehát a lánya révén 3 kisunokája volt abban az időben. De nem foglalkozott velünk, igazából emiatt (és nem a vérvonal miatt) nem tekintem nagyon a nagymamámnak.

Az utóbbi pár évben eléggé leépült, már alig lát és a mozgás is nehezére esik. Éppen ezért köyörögtünk neki, hogy költzzön hozzánk közelebb (bár ezt már azóta mondtuk, mióta egyedül maradt). Egészen idén márciusig hajthatatlan volt. Most viszont végre már itt lakik a szomszéd háztömbben.

Minden áldott nap vagy anyu, vagy én (legkisebb gyerek lévén már csak én lakom itthon a szüleimmel) átmegyünk hozzá, viszünk neki ebédet, bevásárolunk és miegymás. Ennek ellenére naponta ha 20szor nem telefonál, akkor egyszer sem. Elhiszem, hogy unatkozik, de nem értem, hogyan nem lehet ennyire valaki tekintettel másokra?! Már ez is baromi bosszantó volna, de amit mostanában csinál, az egyenesen felháborító. Holott betudható volna mindez a korának (87 éves), de ezt én akkor sem tudom megérteni, elfogadni, tolerálni. Tegnap volt a születésnapja, anyu átment hozzá ebédre, megkajáltatta és adott neki ajándékot is (valami plüss mütyür, szereti az ilyeneket). Utána nagyjából 10 perccel ment hozzá az egyik nővérem, akinek már azt mondta, hogy nem volt még nála anyum. Utána beszélt telefonon a másik nagymamámmal, akinek szintén azt mondta, hogy az anyu még nem volt nála, viszont az Ancsika (nővérem) igen, és vitt neki ajándékot is (amit ugye anyu adott neki). Este mentem át hozzá én is, akkor viszont nekem odahozta az ajándékot és mondta, hogy anyutól kapta. Most akkor ez mi? Szivatja az embereket, szándékosan beszél hülyeségeket, vagy egyszerűen már ennyire elment az esze és ténylegesen így öszekavar dolgokat?!

A hab a tortán a mai alakítása: voltam fent bevásárlás után nála anyummal, vittünk fel neki dolgokat. Aztán nemrég telefonált, hogy mikor megy már az anyu hozzá. Mikor emlékeztette őt, hogy már volt, mondta, hogy igen, de nem köszöntötte még fel. Azt hitte, hogy ma van a születésnapja és hogy anyu a kajákat vitte neki ajándéknak. Akkor anyu kérdezte, hogy hol van az a kis plüss elefántja, amit tőle kapott tegnap, mivel tegnap volt a születésnapja. Erre mondta, hogy az itt van, azzal alszik, de azt nem tegnap kapta, mert mindig is megvolt neki.

Szóval ez van. Úgy gondolom, hogy ha az öregsége miatt volna ilyen, akkor sokkal jobban tudnám tolerálni a viselkedését, sőt, tán még mosolyognék is rajta. De mivel tudom, hogy erről ő tehet, mert elitta az eszét és ezért került ilyen állapotba, egyszerűen csak ellenszenvet érzek. És nagyon sajnálom anyumat, hogy ezzel kell nap mint nap megküzdenie.

Bocsánat a kisregényért, és igazából nem is volt kérdésem... szerintem erre nem is lehet tanácsot adni, de legalább jó volt kiírni magamból a dolgot....