Valaki valamit?

képzeld magad a helyébe. ott fekszel vársz. nem jönne be az a szomszéd lány akire unokaként tekintett az utolsó éveiben.. biztos rosszul esne neki

szerintem is menj be

én nem voltam bent a nagymamám halálos ágyánál, mert a szüleim nem engedtek, mert kicsinek tartottak a kórházba járáshoz 10 évesen. aztán meghalt nem láttam többet. emiatt a mai napig haragszom anyáékra, mert nem volt olyan állapotban, hogy ne láthattam volna..

szerintem menj be, meg ne bánd később.

Sosem felejtem el, egy idős néni rokonunk nagyon lebegedett, már a halálos ágyán feküdt, nem tudott beszélni már csak nyögdécselni, alig látszott rajta életjel, szörnyű állapotban volt. Értesitettek minket is az állapotáról, utoljára elmentünk hozzá, elbúcsúzni (az otthonába). Én voltam állitólag a szive csücske, nagyon kedves voltam a számára, ragaszkodtak ahhoz hogy főképp én búcsúzzam el tőle. Meg is tettem. Ott voltam az ágya mellett, megfogtam a kezét, simogattam hogy érezze hogy ott vagyok, néha ránéztem.

Pontosan emlékszem hogy egyszer mintha megszoritotta volna a kezem, érdekes volt. Pedig már azt mondták hogy nincs eszméleténél (nem lehetett tudni hogy nyitva van-e a szeme mert nagyon ráncos volt a bőre-orvos szerint nem volt már magánál). Én tudtam és éreztem hogy tudta hogy ott vagyunk, tudta hogy én fogtam meg a kezét. Ezt érzed te is.

Mindenképp menj be és búcsúzz el tőle, szegd meg a szabályt ha kell, de ha kedves volt a számodra, búcsúzz el tőle ! :)

már nem tudom pontosan hány éves voltam (7-8 éves talán) amikor egy nap korábban jöttek haza a szüleim és bejelentették, hogy a nagymamám meghalt.

azelőtt azt se tudtam mert nem mondták el, hogy bármi baja van, tehát derült égből villámcsapásként ért a dolog, hiszen mikor legutóbb láttuk, csak úgy köszöntünk el mint minden másik alkalomkor

azóta ha visszagondolok mindig fáj, hogy soha nem köszönhettem el tőle végleg

szóval szerintem menj be hozzá, még egyszer legalább utoljára

16l