Ti tudnátok kedvesen, mosolyogva kezelni a következő helyzetet?

"Szakítsd meg velük a kapcsolatot" kommentek 3... 2... 1...

Én nem tudnám mosolyogva kezelni amúgy, ahhoz túl nagy a szám. Igazából azt kellene tudatosítanod magadban valahogy (tudom, hogy mondani könnyű), hogy mennyivel értékesebb és teljesebb életet éltek ti a férjeddel, mint ők, és mennyivel többet érnek azok a javak, amikért ti dolgoztatok meg, mint azok, amiket ők szánalomból kapnak ilyen-olyan rokonoktól. Nincs miért irigykedned rájuk. A rokonság ugyanezen a szinten van, ne is várj tőlük ennél többet. Az nyilván nonszensz, hogy még ti vagytok a rosszak, hogy nem támogatjátok őket, mondd meg annak aki ezt kéri, hogy támogassa ő őket többel, mert ezek szerint nem tesz meg mindent a kedves pár boldogságáért. Tényleg, nem ér annyit az egész, hogy ezen kattogj.

Hasonló helyzet van jelen az családomban is (igaz, egy kicsit mások a szereplők és az összefüggések, de hasonló a közeg), úgyhogy meg tudlak érteni.

Én azt tudom javasolni, hogy amennyiben te és a párod külön éltek teljesen, szakítsatok meg minden kapcsolatot, ami a családhoz tartozik. Testvérem ezt csinálta, csendben tűrte évekig a családban jelen lévő irigykedést, kárörömködést, uszítást és demotiválást. Igaz, mióta külön lakik, elég unszimpatikus lett (önfényezés, kérkedik az anyagi megtakarításaival).

Amennyiben viszont nem laktok külön, akkor próbáljatok a lehető legelszigeteltebben élni tőlük, a lehető legnagyobb toleranciával párosítva. Ebben a helyzetben csak az alkalmazkodás marad, mint lehetséges és hosszútávú megoldás. Én ilyen helyzetben vagyok, ugyanazon a telken lakok, mint a többiek, de másik épületrészben és csak ritkán látom a többieket, akikkel neutrális, vagy néhol rossz a viszonyom.

Abból ne csinálj ügyet, hogy nemigen keresnek titeket. Ez minden családnál máshogy szokás. Van ahol elvárják a felnőtt gyerektől, hogy ő keresse az "időseket". Örülj neki, hogy nem kell kötelező bájcsevejben részt venned.

Ha továbbra is utalgatnának rá, hogy nektek is támogatni kéne a testvért, ámde a férjed nem akarja, akkor mondhatjátok, hogy ha ők nem élnének nagylábon, támogatásra sem szorulnának.

Ha netán támogatni akarja a férjed a testvérét, akkor hadd tehesse ezt meg, úgy intézzétek az anyagiakat, hogy mindenkinek legyen saját pénze, talán most is így van nálatok, ezt nem tudom, és akkor abból pénzelheti őket.

46 évesen én már rég elértem oda, hogy messze nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólunk. Má nem zavar, hogy hasonló rokonságot mint a tied pátyolgatnak, pénzelnek, ők a "jaj szegénykéim, nagyon hezé nekik " eset, míg mi ránk azt mondják, hogy "ÁÁÁ ti a jég hátán is megéltek". Már rég nem érdekel, hogy szóvá teszik, hogy "már megint Thaiföldre, Vietnamba, Egyesült Államokba mentetek snnxi pénzből?? Szegény X.Y meg nem tudja fizetni a felvett kölcsönét..Messze lakunk, nem látogatnak. Mi sem. Mi éljük az életünket, élvezzök, utazgatunk, szórakozunk. De mellette keményen dolgozunk. Én már rég nem kesergek azért, hogy nem becsülnek meg, mert jó és becsületes emberek vagyunk akik nem másoktól várják a csodát. Régen mindig adtunk kölcsönpénzt amit ha kisebb összegek voltak nem is kértül vissza. Mindig ha mentünk vittünk ajándékokat vagy amit kértek. De ez sem volt elég nekik. Ma már nem csináljuk ezt sem.

Jó tanács: Tanuld meg, hogy ne érdekeljen ki mit gondol rólatok. Ne foglakozzatok velük, éljétek az életet ahogy nektek jó. Régen kaptunk letolást, kioktatást. De amikor eljutottam arra a pontra, hogy elég, akkor csak annyit mondtam: Mindenkinek 1 életet adott a sors. Így azt úgy éljük ahogy mi szeretnénk, és nem úgy ahogy ti

Azt írod, "más családtagoknak, akiktől előnyöket kap, azoknak nagyon nyal"

Pár sorral lejjebb pedig azt, "Az érdekes, hogy a sógorék semmit nem tesznek le az asztalra, mármint senkinek nem kedveskednek, kb egy jó szavuk nincs senkihez."

Mit jelent tehát a "nyalás"? Hogy "nyal", hogyha soha nem kedves és nem jó fej másokhoz?

Te magad féltékeny vagy rájuk, ez elködösíti azért az ítélőképességedet. Nem hinném, hogy mindent rosszul gondolsz, valószínűleg tényleg van ilyen jaj-szegény-elesett-rokonok-pátyolgassuk-őket-faktor a dologban, ti meg erre látványosan nem vagytok rászorulva, de azért ez a heves keserűség azt sejteti, hogy valami más is van nálad a háttérben. Gondolom, azt szeretnéd, hogy titeket ismerjenek el, ti legyetek azok, akiket előtérbe tolnak. Az a helyzet, hogy az emberi természet olyan (vagy legalábbis az a része, amit én ismerek), hogy az emberek szeretnek jótékonyak lenni, szeretik magukról azt érezni, hogy jó emberek, plusz szeretik magukat mások feleltt állónak érezni, és a sógorodék ehhez kitűnő alanyok, amit valószínűleg ők észlelnek és ki is használnak. Titeket pedig nem lehet sajnálni és nem érezheti a család többi tagja, hogy felettetek áll, így ebből a fajta "babusgatásból" kimaradtok.

Szerintem most először saját magadban kell rendezned a dolgot. Miért nem elég az neked, hogy magasra jutottál fiatalon, jó életed van és nem szorulsz támogatásra? Miért van benned ez a keserűség, hogy másokat ajnároznak, titeket meg nem, és valahol várnák, hogy ti is vegyétek ki a részeteket ebből? Hogyha ez nem lenne benned, akkor az érzelmi zsarolásra tudnád vígan azt mondani, hogy "nem": "nem adok munkát neki, mert nekem is csak annyi van, hogy megéljek belőle, de ugyanezek a lehetőségek előtte is nyitva állnak, hajrá!"

Plusz még egy dolog. "Mi meg kinőttük a hozott szintet a túl drága életvitelünkkel, és már ki merjük nyitni a szánkat és állást foglalni olyan dolgokban, amiket ötször annyi tanulás után jobban tudni merünk?" Tehát okoskodtok. Ez nem feltétlenül szokta elnyerni az emberek tetszését. Vitázni lehet, de a (vélt) intellektuális fölény direkt fitogtatása rohadt idegesítő.

Sajnos a nyali az nagy úr :-) Vannak ilyen emberek, sok családban, hogy csak oda dörgölőzik, ahonnan a hasznot reméli, ahonnan meg nem jön haszon, az le van tojva.

Nem tudom én sem kedvesen mosolyogva nézni, viszont nem is tehetek semmit az ellen, hogy agyon ajnározzák azok, akiket megvezet. Csak sajnálom az illetőt, akit átver ezzel, de nem tehetek ellene semmit. Mert a nyali az mindig is jól ment. Meg a rinyálás mellé, hogy ez kéne, az kéne.