Nagyon aljas vagyok, ha néha az jut eszembe, hogy nem lennénk egy család nem is barátkoznék ezekkel az emberekkel?

Én így vagyok nővéremmel. Szeretjük egymást, elröhögünk, naponta beszélünk telefonon és ha havonta egyszer hazajönnek másfél napra, az kibírható de amúgy ha nem lennénk rokonok, nem barátkoznánk egymással. Teljesen más emberek vagyunk. Ő az, aki ráerőlteti másra az akaratát, mindent jobban tud mindenkinél és képes emiatt megríkatni bárkit, de tényleg bárkit. Volt, hogy összeverekedtünk. Egy kicsit pszichopata beütése van néha :D

Én meg a szégyenlős fajta vagyok, aki sajnos meghunyászkodik és eltud nyomni mert gyenge sz*r vagyok és félek előtte kinyilatkoztatni a saját véleményemet. De járok pszichológushoz emiatt, azon vagyok, hogy ne legyek beszari :D

Úgyhogy nem vagy aljas, szerintem az emberek többsége így gondolkodik egy-egy közeli rokonáról

Sem az anyámmal, sem az apámmal szóba nem állnék az életben, csak ugye a szüleim.

Az anyósom dettó, egy vipera, apósom is egy félkegyelmű volt, de ő már meghalt.

Egyszerűen ég és föld a természetünk, gondolkodásunk.

Anyám azt mondta, hogy olyan mintha nem is a gyereke lennék.

Tesóm nincs.

Az ismerősi, korábbi baráti körből meg lepattintottam az antipatikus barmokat, vagy én pattantam le.

En az egesz nagy csaladbol csak a anyummal vagyok normalis anya-lanya kapcsolatban. Az occsemmel minimalisan par havonta beszelunk, de ha anyam mar nem fog elni valoszinu ennyire se tartjuk majd a kapcsolatot "testverekkent".

Tobbi csaladtagommal sok-sok eve mar megszakitottam a kapcsolatot, arra se erdemesek, hogy gondolatot pazaroljak rajuk. Szegyen az osszes!

Sajnos a rokonaidat nem valogathatod meg...