Miért tekintenek a férfi közeli női rokonai (lánytesó, édesanya, nagyi) riválisként a férfi parjara /feleségére? Miért versengenek állandó jelleggel egymással?

Nálunk nincs ilyen. Férjem anyukája és húga is normális, kedves.

Szokásos általánosító kérdés. Az emberek nem egyformák.

"Úgy érezheti, ő megszülte, felnevelte, dédelgette ezt az embert, erre most jön egy nő, aki mindezek ellenére fontosabbá válik a fia életében."

Ezt kellene tisztába tenni!

A szeretetben nincs sorrend, csak a minősítés más.

Az egyiket anyjaként szereti, a másikat párjaként a férfi.

Az anyja soha nem lesz a szerelme, nem gerjednek egymásra, nem szül gyereket neki.

A párja viszont soha nem lesz az anyja, aki 9 hónapig a testében hordta, fájdalommal megszülte, óvta, védte és olyan férfivé nevelte, amilyenbe te képes voltál beleszeretni.

A kétféle szeretetet és összetartozást nem lehet - és nem is szabad - összehasonlítani!

A kettő lehet azonos intenzitású, de az egyik megléte nem oltja ki a másikat, mert mindkettő más eredetű és tartalmú.

Akkor arra mit mondanál Kérdező, hogy rám a 12 éves lányunokám féltékeny, az apja(a fiam) miatt, mondhatni születése óta.

A menyem normális, a fiú unokáim normálisak, a lány meg ilyen.

Vannak gyárilag betegesen féltékeny egyedek, nyilván ő is ilyen.