Mást is fogott már el rossz érzés miután összeül a rokonság?

Nem a saját rokonaimról van szó egyébként, hanem a férjeméről.

Ő is ugyanerről a rossz érzésről beszélt nekem tegnap, miután anyósom vasárnapi ebédet tartott a családnak.

Páromnak van egy fiútestvére, neki pedig egy családja. (Terhes feleség, lassan 2 éves kislánnnyal)

Nekünk a férjemmel van egy négyéves kislányunk.

Igazából az egész nagyon nyomasztó, sógornőmmel próbálnék beszélgetni vagy anyósommal, kérdezgetem mindenről szinte, hogy ha már összeültünk beszèlgessünk is.. én kérdezek, válaszolnak és kb annyiban ki is merülne, mert ők viszont nem érdeklődnek sem rólam, sem a kislányunkról.

El sem tudom képzelni, mert idegen emberek hamarabb érdeklődnek, hogy pl milyen a munkahelyen vagy milyen a kislányunknak az ovi vagy nemsoká műteni fogják és arról sem kérdeztek semmit, vagy milyen az új házban lakni (ugyanis nemrég költöztünk) de semmi.

Egyszerűen semmi.

Jó persze, köze lehet a stresszhez is, ugyanis 250nm házukat fenntartani nem lesz egyszerű ilyen árak mellett, de ezt akkor sem tudom befogadni.

Férjemet viszont előreszeretettel hívják oda dolgozni menni az ő házukhoz felújításhoz, úgy hogy ők semmit sem segítettek nekünk viszont.

Borzasztó rossz érzéssel töltenek el az ilyen összejövetelek, szinte leszívjàk az energiám.

Mondjátok hogy ennél vannak rosszabbak is, vagy hasonló cipőben jártok mert amúgy nagyon nehéz elfogadnom őket…

28/N