Rokonságon belül a meghívás vendégségbe, vacsorára oda-vissza működik nálatok?

Családon belül csak anyósomék hívogatnak ebédre csak úgy. Nem hívom őket vissza, mert akkor is nagyon kínszenvedve jönnek el hozzánk, ha csak rövid időre ugranak be, összevissza feszengenek, és nem is szeretnek elfogadni semmit. Ők az etetős-tüsténkedős fajtába tartoznak, akiknek a másik oldalra kerülni kényelmetlen.

Az én szüleim részéről apámék (elváltak) szoktak alkalmakkor (szülinap, névnap) ebédet rendezni. Őket sem hívom vissza, mert bár nem olyan feszülősek mint anyósék, de ők is úgy csinálnak, mintha szégyen lenne elfogadni valamit.

Tágabb rokonsággal étkezés csak karácsonykor van. Az is mindig az adott rokoni ág "alfa asszonyánál" történik, akinek összedőlne a világ, ha ő nem vendégelhetne meg másokat (mert az halálosan fontos), meg akkor is, ha neki kéne vendégként menni valahová (mert az borzasztó teher, vagy nem tudom).

Egyéb családtagot vagy rokont sem hívogatok szertartásosan enni, mert örülök, ha inkább nem kell ilyesmivel güriznem, meg így legalább mindenki azt eszik, amit akar, otthon. Ha idevetődnek, és éppen van valami, akkor megkínálom őket, aztán vagy kérnek, vagy nem. Részemről úgy vagyok vele, hogy az evésnek sosem kéne ennél nagyobb feneket keríteni, mert az udvariassági körök és a tukmálás idegesít.

Nem szoktam vendégeket hívni, mert kicsi a lakás, meg nem szeretek pakolni a 20 ember után.

3-4 fő jöhet, nagyobb összejövetelt meg másnál tartunk.

Egyik részről mindig a nagyszüleimhez megyünk, másik részről meg hatalmas a család és sokan csórók is, az anyukám szokott néha ilyen összeülés szerűségeket csinálni, de nincs nagyon esemény mögötte, meg még a nagymamám szokott hatalmas adagokat főzni és néhány gyereke feljárkál enni, de teljesen szervezetlenül. Ezért cserébe ők veszik a kajákhoz az alapanyagok többségét.

Még az egyik unokatesómat szoktam néha meglátogatni, én visszahívni sajnos nem tudom, mert kolis vagyok... viszont a gyerekeinek szoktam mindenféle nasit meg gyümölcsöt vinni.