Szeretitek a házastársatok testvérét, vagy testvéreit?

Velem pontosan egyidős a férjem húga, de semmi közös nincs bennünk, két külön jellem, két külön világ vagyunk. Nem szeretem őt, első látásra nem volt szimpi, szerintem kölcsönös. De nem bántjuk egymást, szerencsére van köztünk 200 kilométer, és nem járkálunk össze egyáltalán. Férjemmel sem jó a kapcsolata, karácsonykor egy sms, ennyi.

Annyira semleges, mint egy random idegen az utcán.

Nem. De a gyerekeit igen, ők jobb fejek.

Egyiket igen, másikat nem. De őt senki,mert elviselhetetlen.

Igen. Nagyon aranyos nő, tanult és empatikus, nagyon figyelmes. Tudunk együtt röhögni, vannak közös témáink és a gondolkodásunk is hasonló.

Nem felhőtlen, de tűrhető. Nálunk a férjem volt a legidősebb gyerek, ráadásul fiú, így aztán a két kistesó eléggé a plafonon volt, amikor megismerkedtünk, mert ők úgy gondolták, hogy apósom halála után a férjem lesz az új családfő és eltartó. Nyomoztak utánam meg minden, hogy biztos megcsalom, mondogatták a férjemnek, hogy biztos nem főzök rá stb... Aztán lenyugodtak, pár év múlva ők is elköltöztek. Rajtuk tartom azért a szemem, nem bízom bennük, nagyon szeretnek szrt kavarni.

Semlegesnek mondanám a viszonyt.

#7 ugyanez nálunk is!

Nem. Nagyon közönséges fickó, nagyképű, megmondóember, de semmit se tud felmutatni. Mellé úgy beszél, hogy minden második szava fröcsögő káromkodás.