Hogyan tiszteljek valakit, akit nem szeretek?

Sehogy. Legalábbis nekem nem megy.

A mamámat sem tisztelem, mert borzasztó gyerekkora volt miattam apunak, ami kihatott az egész életére.

Hiába mondta a másik mamám, hogy akkor is tisztelnem kell, mert mégiscsak apu anyja. De ebben mi a tisztelnivaló?

Hogy szexelt és teherbeesett, majd megszült? Erre az állatok is képesek. Pont azt nem tette meg, ami tisztelnivaló az anyaságban; hogy felneveli a gyerekét.

Ha valaki úgy viselkedik ahogy leírtad, akkor valóban nem sok tiszteletet érdemel.

Attól viszont, hogy különbözőek a nézeteitek, még nem kell egymás torkának esni. Ismerkedj meg a másik nézőpontjával, és ezt ne vedd a személyed elleni támadásnak. Szeretned sem kell őket, csak elviselni, főleg így, hogy együtt laktok.

Biztos dühítő módon kérdeznek pl.? Nem lehet, hogy szimplán olyan a stílusuk, ami neked nem jön be, de nem rosszindulatból viselkednek úgy? Nem lehet, hogy csak te vagy már sokkal érzékenyebb rájuk?

Én úgy látom, hogy a párod 2 tűz között van. A békesség kedvéért nem szól, de ez valóban nem oldja meg a problémákat. Nem akar választani közöttetek, ezért inkább a szőnyeg alá söpri a problémákat. Rossz hírem van, ha nem néz szembe a dolgokkal, akkor azok csak még jobban elfajulnak. Nálunk is ez van amúgy. A sógornőm rühell bennünket, de tesóm még csak el sem ismeri. Tetű módon viselkedik velünk, de tesóm szerint nem utál bennünket. Nem részletezem, de kritikán aluli ahogy viselkedik. Én megértem, hogy tesóm nem akar konfliktust, de egy alap tiszteletet azért megérdemelnénk szerintem, főleg, hogy nem ártottunk neki. Ja, kérdezni már semmit nem merünk tőle, mert mindent támadásnak vesz. Nem is beszélünk egymással, mert ő nem kezdeményez, én meg minek próbálkozzak, ha eddig sem volt értelme.

Nem mondom, hogy nálatok is ez a helyzet, mert nem tudom, de nem árt, ha megvizsgálod magad külső szemlélő szemével. Ha akkor is úgy látod, hogy neked semmi hibád nincsen, és ők tényleg annyira aljasok veled, akkor is szorítkozz legalább egy udvarias viszonyra velük. Ha tisztelet nem érdemelnek, egy alap udvariasság akkor is jár nekik. Ne legyél bunkó, még ha őket annak is érzed. Ne érezze a párod, hogy választania kellene. A kapcsolatotok érdekében mondom ezeket, de persze te tudod mit teszel.

"A tisztelet nem azt jelenti, hogy fel kell nézni rá, hanem azt, hogy el kell fogadni."

Ez nem igaz. Amit te írsz, az nem "tisztelni", hanem "tiszteletben tartani", ami nem ugyanaz.

Én tiszteletben tartom a melegeket (tehát elfogadom őket), de nem tisztelem őket (nem nézek fel rájuk.)

Nem kell tisztelned őket, de szerintem tartsd tiszteletben, hogy a párod családja, akiket szeret.

Én legalábbis így tettem anyósommal szemben. Sem engem, sem a páromat nem kedvelte, mindig kritizált, megalázott ahol tudott, de mivel páromnak mindez rosszul esett, és csak az édesanyjáról van szó, és nem akarta beismerni magának, hogy ez valóban így van, mert gondolom túl fájdalmas lett volna neki, így nem szóltam anyósomnak soha egy rossz szót sem, inkább egyik fülemen be, másikon ki technikát alkalmaztam, mert páromat nem akartam megbántani azzal, hogy egy számára fontos személyt bántok akár csak szóban is. Mióta viszont lehullott párom szeméről a fátyol, és belátta, hogy valóban nekem van igazam, és a drága édes anyukája nem vesz minket semmibe sem, és már ő sem hagyja magát, és igenis szidja is nekem, így már én is szólok anyósomnak, ha nem úgy szól ahogy kellene, ha már túl durva, mikor már besokalltam, mert tudom, hogy már nem esik rosszul páromnak, hisz már nem dugja homokba a fejét, már megbeszéli velem, hogy mikor mi esett rosszul az anyjától, elmondja, hogy mikor hogyan állította le...

Én sem tudom tisztelni a nagymamámat és annak a férjét. Kb kicsi korom óta utálom a pasit, most 22 vagyok.

Amikor anyu munkát kapott őt ketten odakocsikáztak a munkahelyre hogy megnézzék, hogy hol dolgozik. Ja, meg amikor apu vett régebben bútorokat az otthonunkba akkor megkérdezték a bolttól, hogy azt hova viszik. Hozzáteszem hogy a mama férje annyira utálatos, hogy meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Nekem azt mondta a felsőoktatásba való jelentkezéskor hogy nem fognak felvenni, meg szarul festem a hajam, meg amikor vettek televíziót anyuék nekik, most a karácsonyi ebéden bejelentették előttünk, hogy sokat fogyaszt és kivágja a p-csába (szó szerint) meg hasonlók... szóval én egyiket sem tisztelem, sőt, igyekszem kerülni őket.

Nem tudom, helyes-e vagy sem, de én inkább kímélem az idegeimet tőlük, épp elég az amit anyu néha mond róluk.