Ti is bele szolnatok abba, hogy a sogornotok ne csianljon papucsot a fiu testverembol?

Mármint, hogy én beleszólnék-e abba, hogy az én sógornőm papucsot csinál-e a te fiútestvéredől? Nem, mi közöm volna két vadidegen emberhez?

A kérdésed nyílván ez akart lenni:

"Ti beleszólnátok abba, hogy a sógornőtök papucsot csinál-e a testvéretekből?

A válasz: nem. Nem az én dolgom, hanem kettejüké.

Ha nem akarod elveszítened a testvéred, akkor ne! Ahogy írták a többiek, felnőtt emberek, az ő dolguk.

Én is régóta nem találok munkát sajnos, a férjem kénytelen eltartani. Ő nem csinál belőle problémát, segít munkát keresni, de azt sem bánja, hogy itthon vagyok. Az én sógornőm is elkezdett pattogni, mikor kiderült, hogy ennek ellenére nem a férjem dönt egyedül az ügyeinkben, hanem nekem is van beleszólásom, hogy miért engedi?

Én nem is beszéltem vele a témáról, hidegen hagyott, a férjemmel viszont odáig fajult az egész, hogy már szóba sem áll a testvérével. Jó, mondjuk köztük más gondok is voltak, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, azelőtt sem volt felhőtlen a kapcsolatunk.

Ott tartunk, hogy bár én nem tiltom tőle, nem célom, hogy testvérek elszakadjanak egymástól, a párom idővel annyira megutálta, hogy látni sem bírja már évek óta.

Úgyhogy inkább hagyd rájuk! Nem kisbabák már, majd megoldják, ahogy akarják.

Szia!

Én a testvéremmel beszélnék. Elmondanám neki, hogy mit látok, mint kívülálló, illetve mit gondolok az egészről. Megkérném, hogy gondolja át amit mondtam, beszéljen róla a párjával és ha úgy gondolják akkor beszéljük meg hármasban is a dolgot.