Mit tegyek, ha a sajât családom irigykedik a sikereimre?

Ismerős a helyzeted.

Művészeti végzettségem van.

Nálunk, a barátnőm családja nem tudta/tudja elviselni, hogy nem valami munkahelyen robotolok látástól mikulásig, és persze azt sem, hogy utazgatok a nagyvilágban.

Majd megdöglenek az irigységtől, de semmit sem csinálnak, csak az idióta sorozatokat nézik egész nap a tv-ben.

(No meg híznak, mint a malacok.)

Hát abban amit leírtál én semmi irigylésre méltó dolgot nem látok. Szóval ha te azt gondolod, hogy olyan jó vagy hogy irigyek rád, akkor ez már önmagában is beképzeltség, nem? Csak kérdezem. :)

Azt hogy miért basztatnak, nem tudom, vannak ilyen szülők. Engem is sokat basztattak amíg otthon laktam. De hogy irigyek lennének a teljesítményedre, azt nem hiszem.

Utolsó válaszolónak? Ne is mondj ilyet!! Olyan buta logikátlanság, amit írsz arról, hogy beképzeltnek kell lennie, hogy jajj. Képzeld, azt azért érzékeli az ember, hogyha kiemelkedő a teljesítménye, és hogy irigykednek rá. Komolyan, miért kell rászállni arra, akit amúgy is csesztetnek? Te sem csinálsz mást, csak a hibát keresed. Szerintem, ha modellkedik, valószínű, hogy feltűnően szép, különleges vonásokkal rendelkezik. Ez már önmagában is sok egy átlag ember egójának, hogy elviselje....nemhogy még, ha másban is sikeres!

Én például fizikusnak tanulok, viszonylag jól is nézek ki, és én nem csináltam semmit, csupán az adottságaimmal együtt léteztem (levegőt vettem, mászkáltam, ettem, ittam...szinte alig beszéltem). És valami különös módon mégis zavart az másokat, hogy én milyen jó tanuló vagyok, meg hogy érdeklődéssel el tudtam merülni az irodalom, angol, matek, fizika, kémia, biosz órákban, és még értelmes kérdéseket is tettem fel, tudtam sok választ a tanár kérdéseire. És ez nem tetszett másoknak, hogy bennem megvan valami lelkesedés, ami belőlük már kiégett, és irigyelték tőlem. Mert mással nem igazán lehet magyarázni azokat az arckifejezéseket, meg a lestréberezést, mikor a tanároknak egyáltalán nem nyaltam...sőt. A töri órán aludtam, meg a a földrajz órán angolt tanultam, mert untam a bácsit. Pedig ha kicsit cseréltek volna velem, nem hiszem, hogy örültek volna, hogy az apjuk molesztálja őket szexuálisan, meg hogy az anyjuk paranoid skizofrén...stb. De persze irigykedni a legkönnyebb, abba a kemény munkába sose gondolnak bele az emberek, hogy hogy jut el valaki a sikerig. Hogy milyen küzdelmeken megy át.

Te pedig, Kérdező, próbálj meg olyan is maradni, hogy ne legyen igaz, amit mondanak. Te csak maradj önmagad, és hallgass a szívedre. Másrészről, megpróbálhatnád megtanulni lassan, hogy hogyan fejezd ki az érzéseid, hogy ezeket meg tudd beszélni a környezeteddel, meg hogy megvédd magad. Pl. megkérhetnéd őket, hogy fejtsék ki, pontosan miért is tartanak beképzeltnek. Elgondolkozol rajta, hogy mennyi igazság lehet abban, amit mondanak, megpróbálod megérteni őket is, de ha úgy érzed, nem helytálló, amivel vádolnak, akkor mondd meg nekik.

Egyelőre ennyi így a kérdésedre egy évvel később válaszolva. :)

Üdv. 23/N