Egy másik kérdésnél egy válaszoló szerint nem vagyok normális, mert 19 évesen még a szüleimmel élek, ő pedig már 18 éves kora előtt elköltözött. Vajon mégis miből, hogyan kellett volna elköltöznöm? Nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok a hülye.

Szerintem is irigy az ilyen, vagy csak simán hazudik, mert azt hiszi, ez a mai módi.

Én 20 évesen még mindig itthon vagyok, párommal 22-23 éves korunk körül tervezzük az összeköltözést, addigra meg tudunk valamennyit spórolni. Minek elhamarkodni bármit is? Ha meg szétmegyünk addig netalántán, bármilyen okból kifolyólag, akkor meg nem hinném, hogy kivennék magamnak egy kis albérletet. Miért mennék el? Nagyon jó viszonyunk van anyával, ráadásul így többet tudok neki is segíteni. Szerintem az ilyen észhuszárokat, akik pedáloznak, hogy már 10 éves korukban dolgoztak és külön éltek, nagyon bántja valami személyes sérelem belül. Lehet kidobták őket otthonról, vagy tudom is én.

Mi erről a véleményem? Hogy tökre magasról lesz*rom mások véleményét.

Én 23 éves vagyok és itthon élek. Év vesztes voltam, és nyelvi tagozatos (5 évfolyamos) gimibe jártam, így 2 év csúszásban vagyok mondhatni önhibámon kívül. 20 évesen kerültem be az egyetemre és idény nyáron végzek mérnökként, ha minden jól megy. Nem tudok mellette dolgozni, ez van. Próbáltam, de kevesebb pénzt kaptam a diákmelómért, mint amennyit egy jobb ösztöndíjjal össze tudok kaparni, így inkább erre hajtottam a 4 év alatt. 50-60 ezer forinttal havonta kb a hátsómat kitörölhetem és már akkor is sokat mondtam. Sokszor átrágtuk ezt a szüleimmel. Ők most még megtehetik, hogy eltartsanak, cserébe annyit kérnek, hogy ne linkeskedjek és gyűjtsem a pénzemet, mert nem fognak tudni nagyobb összegekkel támogatni, ha egyszer elköltözök itthonról.

Az anyagi oka mellett mégnagyobb anyagi okai vannak annak, hogy itthon élek. Mi a halálnak szorongjak és éhezzek a kis pénzemből két utcával arrébb, amikor a szüleimmel mély egyetértésben eléldegélünk itthon? Enyhén szólva pénzkidobásnak tartom ezt, amíg nincs miért elmennem.

Az más téma, hogy ha itt kapnék munkát, akkor sem költöznék el, csak akkor már haza adnék a rezsibe, a kajába, stb., mert elvárás lenne saját magammal szembe, hogy ha tudok és van miből, akkor beleadjak. Mindegy... Szerintem tökre nincs senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki miért él még otthon. 24 éves koromig én is tutira itthon fogok élni, utána meg majd a sors hozza és valószínűleg a párom miatt majd úgy hozza, hogy jó messzire költözünk az ő munkája miatt.

23 éves koromig (most szeptember) otthon laktam, mert egyetemre jártam a lakhelyünkön, most a párommal lakunk albérletben, mert felvettek mesterszakra 240 kilométerrel arrébb, így kapok havi 20 ezret, mint húgom (ő kolira és kajára), mert még tanulok, és még megteheti édesanyám, hogy támogat. Azt mondta inkább tanuljak minthogy diákmunkával próbáljak ennyit összekaparni egy hónapban és a tanulás rovására menjen, mert elég kemény szakon vagyok. Van mindenféle szociális támogatásom így kb egy minimálbérnyi bevételem van minden hónapban így hogy anyu besegít, szóval nyomorogni épp nem nyomorgunk, mert a páromnak átlagfizetése van. Egy év múlva diplomázok és onnantól ha el tudok helyezkedni a diplomámmal (mérnök) kiemelkedő lesz már a kezdőfizum is és akkor majd kezdhetek esetlegesen törleszteni anyunak ha szüksége van rá :) Így szarok mások véleményére.

23 N

szerintem elköltözni csak úgy érdemes, ha tudod hogy nem kényszerülsz arra később hogy visszamenj. (vis major esetek természetesen kivétel)

imádom anyámat, kijöttem vele tini koromban is nagyon jól, viszont 19 éves korom óta nem élek vele együtt. nem 100%ban saját döntés volt, és nem is menekültem, így hozta az élet. ha újra együtt kéne vele élnem, szerintem 2 napon belül megfojtanánk egymást egy kanál vízben. 8 év alatt az ember kialakít magának egy saját életritmust, időbeosztást, amin nehezen változtat.

sokkal becsülendőbb ha valaki inkább 22 évesen is otthon él, mintsem 18 évesen nagy dirrel durral lelép, aztán utána visszakullog mert nem bírja eltartani magát.