Szerintetek a közelebbi-távolabbi rokonoknak mennyire szabad beleszólnia egy házaspár magánéletébe? Ti mennyire tolerálnátok?

Következetességgel..

Egyrészt nem kell tudniuk mindig mindent

Másrészt, amikor elkezdik, akr neked és a házastársadnak is kijelenteni, hogy "köszönjük, felnőtt emberek vagyunk, a magunk módján fogjuk csinálni, ahogy nekünk jó. Ha szerenténk tanácsot, majd szólunk..."

Nálunk bevált

Semennyire.

Két dolgot szoktak nagyon keményen keverni és összemosni:

1. beleszólni: azt jelenti, hogy KÉRETLENÜL beleavatkozni más ember életébe - "mert én aztán jobban tudom!"- alapon, azaz kontrollt gyakorolni felnőtt emberként egy másik felett. Ez bizony a másik ember feletti állandó uralmi törekvés, és ezt önálló felnőtt ember ember el szokta utasítani.

2. tanácsot adni, ha kérnek: az utóbbin van a hangsúly: HA kérnek. Ezt teszem én most, és ezt teszi itt minden kérdező válaszára a válaszók zöme.

"Nem erőszakosak, de 1000x elmondják hogy szerintük hogy lenne jó és hogy majd úgyis megbánjuk, ha nem hallgatunk rájuk."

Nem erőszakosak?! DE IGEN! Nagyon is! Hiszen maga az a tény, hogy 1000X elmond valamit, már erőszak: kőkemény agymosás. Azért mondja el annyiszor, mert azt reméli, hogy ha elég kitartóan erőszakos ahhoz, hogy kiverje az akaratát, akkor elmossa a tiédet vagy a tiéteket.

Az úgyis megbánjuk, hogy nem hallgatunk rájuk - ez szintén erőszak, mert fenyegetés van benne.

Úgy lehet őket leállítani, hogy a legközelebbi alkalomnál, amikor megint elkezdik a kéretlenül belep--áznak a dolgaitokba játékot, akkor EGYSZER hallgassátok végig őket, AZTÁN köszönjétek meg, de egyben azt is mondjátok el, hogy ti nem kértétek azt, hogy beleszóljanak az életekbe, ÉS egyben mondjátok el, hogy a továbbiakban majd ha tanácsra lesz szükségetek, akkor ti fogjátok őket felkeresni.

Innentől fogva, jön a fal és az akaratharc. (A saját érdeketekben mondom.) Amikor jönnek a különböző módon előadott "nem erőszakos" hisztirohamokkal, akkor mindannyiszor IGNORÁLNI KELL!!! őket.

Pl. "Jaj, ne haragudjon, de dolgom van." Telefon letesz, ajtó becsuk, ő kinnmarad. Hazamehet.

"Ne haragudjon, de nincs időm, mennem kell."

FB-ról ki lehet tiltani, ha zaklat, iwiw-ről is, e-mail címeket meg lehet változtatni, telefonszámot is, sőt ki is lehet húzni a telefont, és levelet el lehet tépni olvastalanul, és az sms-st is lehet törölni.

Ezt konzekvensen, és keményen KELL végigvinni, mindenféle bűntudat nélkül. Csakis akkor lehet leépíteni ezeket az erőszakoskodó rokonokat.

Ha keményebb a meccs, akkor keményebben kell játszani: kizárni őket az életekből egy időre.

Az utolsó kérdésedre a válaszom: én semennyire, és soha nem is toleráltam, egy mákszemet sem.

Az én életem, az én döntéseim, ha megszívom, akkor majd én felelek érte. Felnőtt ember vagyok. Okos tanácsokat szívesen veszek, meghallgatom, DE mindig én döntök, egyéni mérlegelés után, hogy megfogadom-e a tanácsot, vagy megyek a saját fejem után. A férjem szintén így van ezzel - tehát a mi életünkbe nem szól bele senki.

1. Egy házaspár MAGÁNÉLETÉRÖL honnan tudnak kivülállók?

2. Egy házaspár MAGÁNÉLETE két emberre tartozik, másnak semmi beleszólása sincs.

3. Ha valaki megteszi, akkor közölni kell, hogy bocsánat, ehhez semmi közöd, téma lezárva.

sehogy.

Nem kell figyelembe venni.