Ti mit lépnétek a helyemben?

A családomban most én vagyok az első számú mocsok, mert a nagymamám intézett nekem egy munkát, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy van-e valami tervem a vizsga után vagy, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Első nap elmentem, nehogy az legyen, hogy csípőből visszautasítottam, nem jött be, még aznap közöltem a melóhelyen, hogy ennyi elég volt, egyébként is más tervem van, nem is terveztem idejönni. A főnök korrekt volt, békében elváltunk, erre tegnap hív a nagyanyám, hogy mégis, hogy képzelem ezt és igenis megyek dolgozni, vagy ha nem, akkor többet hozzá a lábamat be nem tehetem. OK. Akkor sem fogom huszadszorra is azt csinálni, amibe ők belekényszerítenek, egyébként is más tervem volt, jelentkeztem tanfolyamra, ahol fizettek is volna fél évig és szakműt is kapok (ezt egyébként ma meg is tettem). Ennek ellenére ma tesómék úgy jöttek haza nagyanyámtól, hogy többet oda nem tehetem a lábam... OK, nem teszem. Anyámék nem ennyire haragosak, legalábbis nekem nem úgy tűnt, erre ma a testvérem bejön hozzám és (gondolom nem magától találta ezt ki) elkezd rám megjegyzéseket tenni, hogy amiért nem mentem el dolgozni nem mehetek nagyihoz, és akkor még belém is rúg meg próbálna megütni... (8 évesen biztos nem magától találta ezt ki..) És akkor még délután anyám is ilyet mond, hogy "majd várd csak meg mit fogsz még kapni keresztapádtól!"

Én a világért sem akarom, hogy azért, mert szerintük kellemetlen helyzetbe hoztam pár ember előtt nagyanyámat én legyek az első számú szemétláda a házban. Arra gondoltam, hogy inkább lelépek a francba. Van egy örökölt lakásom, elég romos állapotban van, pénzem sincs túl sok, hogy esetleg rendbe hozzam, de ha mást nem, hát elalszok ott pár napot, míg kiötlöm hogyan tovább, mert az biztos, hogy nem maradok ebben a családban.

Szerintetek mit kéne most lépnem?

23 F