Miért nem tudom elfelejteni?

Hàzassàgban èlek, van egy gyönyörü gyerekem, meg van mindenünk! Mègis boldogtalannak èrzem magam, mert azt èrzem hogy nem kellek a fèrjemnek! Megteszek a csalàdomèrt mindent, amit egy anyàtól ès felesègtöl elvàrható, de úgy làtszik hogy ez mègsem elèg! A pàrom nem akar velem szexelni! Ö egy nagyon jó apa ès tulajdonkèppen jó fèrj is, ezt a dolgot kivève! Annyira szenvedek lelkileg! Kb. 2 havonta ràszànja magàt egy gyors szexre! Nincs semmi önbizalmam, hiàba mondjàk màsok, hogy milyen "szèp " vagyok!

Van mèg egy dolog, ami nagyon zavar ès azt hiszem ebböl kifolyólag èrzek így! :

"Nem mondhatom el senkinek, így hàt elmondom mindenkinek! "

Biztosan sokan elítèlnek majd, de elmondom! Szerelmes vagyok a fèrjem testvèrèbe! Egyszerüen, csak jött ez az èrzès, nem tehettem semmit! Undorodtam magamtól, próbàltam elfelejteni, volt, hogy sikerült kèt napra, aztàn àlmodtam vele ès megint vègem volt! Volt, hogy úgy èreztem, hogy viszonozza ezt az èrzèst! Úgy szègyenlem magam! Ö is hàzassàgban èl, normàlis csalàdi èletet èlünk mindketten, így biztosan nem kezdenèk ki vele ès ö se velem! Nem tudom elfelejteni,kiverni a fejemböl, pedig szàmtalanszor próbàltam, de akkor mindíg jött egy újabb àlom, mintha valami nem akarnà, hogy megszabaduljak a gondolattól! Ez megy màr 4 ève ès most gyengültem el! El kellett mondanom valakinek.............nektek!