Hogy tudtok a nagyszülőkkel együtt élni? A túlságos törődés lassan megfojt.

Azoktól kérdezem természetesen, akik egy háztartásban vagy legalábbis nagyon közel élnek a nagyszüleikhez. Mi a szülői házban lakunk még a férjemmel, hamarosan kész lesz a saját házunk. Mellettünk laknak a nagyszüleink, akik - lévén más kor szülöttei - nagyon szoros családi kapcsolatot próbálnak ápolni. Nagyon törődőek, egy rossz szavunk sem lehetne, a szeretetük viszont megfojt. Ha indulunk valahova mindig megkérdik, hogy hova megyünk. Ez egy-két alkalommal kedves gesztusnak tűnik, de napi szinten többször - már inkább számonkérés-érzés tölt el. Ha szóvá tettem, akkor pár napig nem kérdeztek rá, de láttam, ahogy az ablakból leselkednek, hogy mikor megyünk vagy mikor érkezünk. Már szabályosan idegesít, mert nyugodtan sehova se mehetek, hogy ne tudjanak róla, holott csak kedvességből érdeklődnek. A problémákat jobb nem megosztani velük, mert szegények hajlamosak egész éjszaka nem aludni emiatt, majd napokig megoldásokat javasolni, ami sajnos nem életképes, mert nincs rálátásuk a teljes helyzetre. (A múltkor szó esett róla, hogy a költözéshez nagyon hiányzik a mosógép, erre másnap jöttek az ötlettel, hogy a tévében hallották, hogy Ausztriában nagyon olcsók a mosógépek, és milyen jó lenne hozni egyet onnan. Nos, ha annyi pénzünk lenne, hogy legalább a szállítást fizetni tudnánk, akkor vennénk itthon mosógépet :P )

A megoldás mindenképpen az elköltözés, ezzel nagyrészt megoldódna a gond, viszont addig is tanácsokat szeretnék kérni hogyan lehet nyugodtan és nem mérgesen lereagálni az ilyen nap mint nap előforduló helyzeteket? Hogy tudtok együtt élni békésen?