A szocializmusban összetartóbb volt a család mint ma?

Nem csak a család volt összetartóbb, hanem az emberek is.

A munkatársak segítettek az építkezésnél, vagy akkor, ha valamelyik munkatárs segítségre szorult.

Akkor még a gyerekeknek nem volt több joga, mint a szülőknek és nem is kezdték a szexet 14 évesen.

Ugyan nem ebédeltek együtt, mert délben vagy az üzemi konyhán, vagy a menzán ettek, de este együtt evett a család.

Utána közösen nézték a TV-t.

A szocializmusban is voltak osszetarto es borzaszto csaladok.

Akkor is volt alkoholizmus, csaladon beluli eroszak, max nem kerultek nyilvanossagra.

Es akkor is voltak jo szulok.

Szerintem a mi családunk összetartóbb, mint a szüleimé. Mindkét oldalon a nagyszülők látástól mikulásig dolgoztak ha meg akarták tartani a munkájukat (szakmunkások voltak). A szüleim már 10-12 évesen emiatt tudtak főzni, hogy a kisebb testvéreknek enni tudjanak adni. TV... ugyan már, az csak gazdagéknál volt, meg ha volt akkor se volt közös nézés, mert a nagypapáim nézték a meccset, híreket, stb, a gyereknek meg már aludnia kellett olyankor vagy tanulnia vagy jön a pofon vagy a szíj ha rossz jegyet hoznak. Édesanyámnak még mindig látszik a homlokán egy halvány heg, ahogy gyerekkorában szó szerint az ajtófélfa adta a másikat. És igen, szobában nem ettek, mert arra jönnek az egerek és egyéb kártevők. A külön szoba pedig kuriózum lett volna. Mindkét félnél együtt voltak egy szobában ellenkező nemű testvérekkel 18 éves korukig, amíg elköltöztek.

Mikor én 1-12 éves voltam nem látogattuk a nagyszüleim, mert ők nem akarnak gyereksírást hallgatni. Nekem még nincs gyerekem, de rendszeresen beszélünk a szüleimmel csak úgy csevegés szintjén is. Ha máskor nem legalább születésnapokkor és karácsonykor találkozunk (az ország másik felébe költöztem munka miatt). A nagyszülők "csak" 50-60 km-re laktam mégse mentünk kb sosem hozzájuk, mert nem láttak szívesen. Ennyit a szocializmusról.

szerintem "abban az időben" mikor már a szocializmus dúlt, még összetartóbb volt a család. De ez nem a szocializmusnak köszönhető. Éppen ellenkezőleg. Az akkor élt gyermekek és fiatalok szülei még a 40-es években nevelkedtek, tehát azt hozták magukkal, ami akkor volt az értékrend, azt adták tovább. A benyomások persze megtörténnek, de ezeknek a hatásai 20-40 év múltán érződik, mire a korábbiak kikopnak.

Nálunk a vasárnap szentség volt, terített asztal, húsleves, paprikáscsirke és egy üveg kövidinka. és persze a rádióból a magyarnóta szólt. Bizonyára ez máshol is így volt, mert kollégáim mesélték, ha meghallják Jákó Verát énekelni, akkor csurog a nyáluk, mert a gőzölgő húsleves jut az eszükbe.

A gyerekek keresztelőjére, ballagására vidékről is jöttek a rokonok, képesek voltak egy napot utazni, hogy ott tudjanak lenni az eseményen. Kórházba látogatni szinte kötelező dolog volt oldalági rokonok esetében is. Volt, hogy annyian álltak az ágy szélénél, hogy csak felváltva tudtak bemenni, és a kivülrekedtek a kórterem ajtajánál beszélgettek egymással. Karácsonyi képeslapot 20-30 darabot adtunk föl postán, szinte sértés számba ment, ha valaki nem küldött a másiknak. A családnak barátai voltak, akik összetartottak, nyaranta a Dagályba és a Velencei tónál együtt töltöttük az időt. Volt olyan, hogy családok, akik egy folyosón laktak a lakótelepen és szimpatikusok voltak egymásnak szilveszterkor összenyitották az ajtókat és kisszékeken ülve folyosó partit rendeztek, tánc, ital, zene, és a finomságok. Ja, és el ne felejtsem, hogy minden szilveszterre Anyánk új koktélruhát varratot nekünk jerseyből, varrónőhöz jártunk próbálni és Omegát és Metrót hallgattunk fekete korongról.

Akkor is csak egymás mellett éltek az emberek.

Elhanyagolt feleség, naponta felpofozott gyerek, apuka meg járt a fogatlan mariskához.