Miért mondják azt nekem folyton, hogy amit én csinálok az nem munka? Rohadtul idegesít már.

Nem szabad ilyenekkel törődni, az öregek már nem fognak ilyen téren változni, nevessél rajta és engedd el a füled mellett a megjegyzéseiket. Vagy valami olyasmi példát hozzál fel, amit talán ok is megérthetnek, hogy nézd papa, amíg te annak idején ástál napi 200 forintért, addig a falu jegyzője megírt öt határozatot 2000 forintért. Szóval gondold el, hogy én vagyok a jegyző.

Egyébként az élet fintora, hogy a barátom pincér volt, én irodában dolgoztam. Mindig szívta a vérem, hogy én egész nap üldögélek a légkondis irodámban, milyen jó is nekem, mitől lehetek fáradt... Aztán ő is tovább tanult és irodista lett egy cégénél. Reggel 8-tól 4-ig dolgozik, de 5 órakor már hulla fáradtan esik haza...

Óóh, ez általános felfogás sajnos.

Barátnőm képzőművész, ezen belül festő, de dolgozott grafikusként is (nem hobbiszint). Mesél sztorikat, pl. az alap, hogy bárki megtudja, hogy festeni is tud, ingyen festményt kér, "merhá az csak pár vonás és különben is élvezed". Hát nem, van, hogy ő is 10 órákat görnyed a vászon felett, ez is agymunka, színek, árnyékok, méretek (ha fotorealisztikusról van szó. Anyagköltség sem kevés, vegyszerekkel dolgozik.

Legutóbb azt mondta, hogy többet nem vállal magyar megrendelőt, mert mindig alkudnak pofátlanul és sokuk az anyagköltséget is sokallja, de azért legyen jó minőségű!

De tolmács ismerősöm is mesélhetne, tőle "apróságokat" kérnek, jaj fordítsd már le ezt a könyvet, kapsz egy üveg bort cserébe.

Áh..

Nem tudsz mást tenni, leszarod.

"amit én csinálok nem munka"

Pont a nyugger mondja aki nem is dolgozik...

Nem feltétlen rosszindulat, más az iskolázottsági szintetek.

Nem értik, gondolj bele pl. mi Magyarországon diplomázottak, mennyire nem értjük azokat akik az USA-ból Oxfordban elvégeznek egy szakot, majd az USA-ban dolgoznak. A hasonló emberek, pedig minket nem értenek, hogy mit akarunk a 700-800 dolláros kezdő havi fizetéseinkkel. Egyáltalán viccnek szántuk, amit mondtunk?

Nézz meg egy átlag nyugati egyetemistát, diplomást, sokat utaznak, világot látnak, állást viszonylag könnyen találnak és a fizetésük is több, van pénzük erre.

Egész máshogy élnek, mint mi, nem is értjük egymást.

Na ugyanez van egy szerencsétlen szíriaival, akit a szemét USA és Oroszország lebombázott. Innen Magyarországról mi fel sem tudjuk fogni az ottani állapotokat (szerencsére).

-írom ezt jobboldaliként-

ui.: Sportolásra szánj időt.

Nagyon sürgősen leredukálnám a kapcsolatot azokkal, akik a munkámat nem tekintik munkának. Pláne, ha még mondják is.

Törvényes munka, amiért fizetést kapsz, amiből megélsz. Punktum.

(Egyébként ma már dolgozók emberek többsége ülőmunkáét végez, úgyhogy nagyszüleid vagy 50 évvel le vannak maradva.)

Szóval én csak alkalmakkor (névnap, szülinap, karácsony stb.) találkoznék velük, és akkor is hamar eljönnék, hogy a lehető legkevesebb esélyük legyen cseszegetni engem.

"ha felásol egy kertet édes fiam, az munka"

Ne haragudj, de ilyeneknek akarsz bonyolult dolgokat elmagyarázni? Szereted a kihívásokat, ugye? :)

Engedd el a füled mellett. Sajnos vannak emberek, akiknek csak a fizikai munka a munka, és fogalmuk sincs, hogy a szellemi munka is lehet legalább annyira fárasztó. Sőt, szerintem a szellemi munkát nehezebb kipihenni.

Én fordító vagyok, itthonról dolgozom, és nap végére zsibog az agyam.