Az unokatestvérem egy aljas dög. Mi lehetett a baja?

Sziasztok! Kezdem az elején. Az unokatestvéremmel együtt jártunk bölcsődébe, általánosba. Úgy általában jól kijöttünk egymással, bár néha voltak kisebb nagyobb hátba szúrások. Jó, amiket először írok, nem lesznek nagyok, de aztán majd súlyosbodnak. Első osztályban azt mondta a tanárnak, hogy lesek róla, ezért hátra ültettek, kicsit romlott is a szemem. Onnantól kezdett hazudozni rólam a többieknek, meg nekem róluk, minden előjel nélkül. Harmadikban szólt mindenkinek, hogy ne barátkozzanak velem, mert nem tudta elfogadni egy ,,komoly" vitában, hogy igazam van. (Bizony, innen is, a lepke rovar, nem bogár!) Aztán negyediktől máshova jártunk iskolába (továbbra is egy osztályba). Lett egy nagyon jó közös barátunk, akit aztán igyekezett terelni tőlem, pl. év elején mindig lefoglalta kettejüknek a padot... Szerencsére igaz barát, ezért még mindig nagyon jóban vagyok vele. Aztán szép lassan az unokatestvér beolvadt az engem csúfolók táborába, pocsékul titkolózik. Én továbbra is barátként próbáltam kezelni, mert mégiscsak rokon, bár ekkor már elemeztem az általam belátható részét az életének. (Kizárt, hogy megtudja.) Idén, nyolcadik osztályban már messze nem törődött velem és a barátunkkal, illetve már csak az én barátommal. A "b" osztállyal lógott folyton, a gúnyolóimmal, ellökte magát tőlünk, de nem is fáj igazán. Most egy fél éve kb. rám se hederít, ha mégis beszélhetnékje van, csak álszentkedik. Most például végleg el akartam vágni a hozzám kötő biztosítókötelét, de nem hagyja. Utolsó lépésnek hagytam, hogy kilépek a facebook csoportunkból, aztán még utoljára kigúnyolt, én meg letiltottam. Később a közös barátunkon keresztül üzent, hogy beszélni akar valami fontosról. (De persze, hogy csak facebook-on képes rá...) Leszedtem a tiltást. Erre közli, hogy közös nyári találkákat akar (vele és a korábbi osztálytársakkal). Mondtam neki, hogy nem, mert nem akarom látni többet, akadjon le rólam, mert tüske a seggemben. (Persze finomabban.) Aztán megint jött a nyafi, hogy jaj, várj, ne tilts le megint, mert még lehet bármi, rokonok vagyunk. Azóta szerencsére nem írt. Én meg küldtem neki egy kacsintós emojit, azzal, hogy jaj, persze, hogy nem tiltalak. Csak úgy szép hazug módon, ahogy ő szokta. Már hetek óta irogatott, amikor még nem volt tiltva, hogy ő nem érti, miért nem beszélgetünk, meg nekem mi bajom van. Most azt hiszem vége.

Szerintetek neki ilyen a természete, vagy én válthattam ki, hogy ilyen velem? (Ha igen, nem tudom mivel.) Valami más ötlet az egész okára? Ti mit tennétek? El tudnátok viselni, hogy végig haragban éljetek hasonló rokonságban?