Hogy kezeljem a keresztanyám rivalizálását?

Először is: nem vagyok rá irigy, egész életemben csodáltam és felnéztem rá. Gáz gyermekkorból kinőtte magát, lediplomázott, férjhez ment, gyerekei születtek, és sikeres élete lett. Ő volt sokáig a példaképem. Azt tudom, hogy kicsit érzékeny a külsejére (ősz hajszálak, ráncok, nem mer fürdőruhában mutatkozni mások előtt), de az elmúlt hónapokban észrevettem, hogy milyen kritikus a többi nővel (nem a csúnyákkal, nem a korabeliekkel, hanem fiatal és csinos nőkkel), az egyik rbiis, a másik anorexiás, a harmadiknak nincs melle, a negyediknek lapos a feneke. Mostanában meg belém is belekötött lapos a fenekem, vastag a combom, széles a csípőm) kielemezte, hogy mi bennem a szép és hol van rajtam felesleg. Egy évig abban a hitben élt, hogy egy méret vagyunk (csak neki nagyobb a melle, mert én olyan kis lapos vagyok), aztán megkaptam néhány "kinőtt" ruháját, és konkrétan behisztizett, hogy nagyok voltak rám, másnap feldúlva hívott, hogy ő milyen dagadt, és nekiáll fogyókúrázni. Onnantól kezdve azzal pszkál, hogy egyek normálisan, mert olyan vékony vagyok, hogy kilátszanak a bordáim (nem is látott fehérneműben, se bikiniben, azon kívül nem is fogytam). Tudja, hogy 2 évvel ezelőtt anorexiás voltam és azóta mindig felhozza, amióta kiderült, hogy nem vagyunk egy méret. Nem merek előtte enni, ez meg neki csak olaj a tűzre, és csak még jobban hajtogatja a meggyőződését, hogy szerinte visszatért az anorexiám.

Anyám szerint változókorban van, és ilyenkor a nők kicsit érzékenyebbek a külsejükre és a hormoningadozást sem viseli jól.

18/L