Mit csináljak, már a sírás kerülget?

Szégyen vagy nem szégyen 18 éves fiú létemre, már lassan a sírás kerülget.

Nagycsaládosak vagyunk, 5 fiú testvérem van, én vagyok a legfiatalabb, és ezáltal nekem van a legtöbb tapasztalatom, hogy a családom szerint mi jó, és mi rossz. Testvéreim által megtanultam, hogy a hajnalig tartó bulizás, kimaradozás, lógás a suliból nagyon off mert csak tönkreteszi a családot. Én ezeket offoltam, soha nem jártam el bulizni, nem mentem piálni, persze voltak barátaim velük szoktam lenni, de azokat is szigorú szabályok között, mindig mondtam, mettől meddig leszek, és be is tartottam. De valamiért ez sem elég jó. Soha nem veszi észre senki a jót, hiába offoltam azokat a dolgokat, amik miatt a testvéreim szívtak és csak rontották a család hangulatát, hiába offoltam mert akkor más volt a rossz az én időmben. Senki nem veszi észre azt hogy én a családi hangulatért, meg hogy ne legyen semmi se rossz, lemondtam minden ilyen dologról. 18 évesen már dolgozom, pénzt is adok haza, nem kertelek mert nem szégyenlem érettségi után 2 évet munkára szánom, amiből 2 hónap le is telt, és havi 200k forintot keresek, és próbálom eltartani magam, haza is adni pénzt mert otthon élek, de még ez sem elég. Nem szoktam a gondomat, bánatomat senkinek sem elmondani, mert abból csak annyi jönne le hogy hisztizek fiú létemre, és bírjam ki. Nem igazán mutatom ki az érzelmeimet, amióta 5-6. osztályos koromban a barátaimmal 2 fiú és 1 lány, éjjel nappal játszottunk, reggeltől estig együtt voltunk. Egyszer arra szántam el magam, nem is nehezen (amit ma már nagy kínok között sem tudnék) hogy odamegyek és elmondom neki hogy tetszik, miután ő úgy reagált rá, hogy bocsi (xy) de te nagyon nem tetszel nekem, inkább (zs) (a másik barátom) és ez nekem hatalmas trauma volt, és azóta nem mutatom ki az érzelmeimet, mert félek a csalódástól. 6-7 éve ennek már, és ez kapcsolódik is a jelenlegi problémámhoz. Inkább nem szólok semmit mert tudom hogy baj lenne ebből, és még az is baj. Már arra gondoltam hogy pszichológushoz megyek, mert már nem bírom.