Hogyan lehet úgy feltétlen szeretettel gyereket nevelni, hogy közben a megfelelő irányba induljon el a gyerek?

Leírtad a végén. A középutat kell követni. Az se jó, ha mindent megenged valaki, rászólni se mer a gyerekre, mert sérül a lelke. De még alapvető dolgokért sem szólnak sokan, hogy pl. ne nyúljon a forró tűzhelyre, vagy ne játsszon késsel, stb. Nem fog lelkileg sérülni a gyerek, ha az alapvető dolgokat megtanítják neki, akár a biztonsággal, akár a szociális viselkedéssel kapcsolatban. De nyilván az sem jó, ha teljesen beszabályozzák, semmit se csinálhat, meg ha üvöltenek vele, bántják, verik, stb.

Kellenek szabályok, keretek. Legyen játékidő, amikor szabadon hangoskodhat, ugrándozhat, stb. Viszont pl. evésnél ne játék legyen, ne rohanjon az anyuka egy-egy falattal a gyerek után, hanem üljenek le normálisan enni.

Egyetlen legfontosabb dolog minden emberi kapcsolatnál(nem csak a gyerek-szülönél, de talán ott a legfontosabb), hogy megértsd a másik felet.

Egy tipikus példa. Mész az utcán, ott van melletted ismerös ismeretlen igazából mindegy. Megbotlasz elsel, és iszonyatosan lehorzsolod a féllábadat, vagy is van egy nagy fájdalmas sérülésed és még ciki helyzetben is vagy mindenki elött, de azért minden ok veled.

Mit vársz el a többiektöl akik ott vannak?

- szeretnéd, hogy valaki oda rohanjon, hívja a mentöekt, pánikoljon, nagy harci höt adjon le?

-szeretnéd, hogy azt mondják, hogy na ez a pica a magassarkuja miatt esett el

-szeretnéd, hogy azt mondják, hogy ah ez nem is fáj, nekem ennél nagyobb sérülésem is volt, minek hisztizik itt

-szeretnéd, hogy valaki felsegítsen és azt mondja, ah ez tuti nagyon fáj, totál megért téged, hogy megijedtél, és fájdalmad van, ha kell segít neked.

Vagy

a gyerek kiönti a vizet miközben az asztalhoz viszi a poharat.

- már megint ilyen béna vagy

- ah majd én minden feltakarítok, te csak üldögéljél ott

- tudom, hogy nehéz egy tele

poharat elvinni az asztalig, legközellebb esteleg kérj segítséget, most segíts feltörölni.

Sokan kiröhögik a 3 éves gyereket mikor azon ordít, hogy a kindertojás benyomodott. A gyereknek abban a percben az a legnagyobb baj. neki a világ végét jelenti, mert 3 éves, hogy a kindertojás benyomodott. Ebben az esetben a szülnek meg kell értenie a gyereket.

-Oh hát ez tényleg benyomodott, megértem, hogy szomorú vagy, de most mást nem tudunk tenni, mint, hogy megegyük.

A megértés a kulcsa mindennek.

Nekem 2 gyerekem van és a legnagyobb probléma, hogy a mindennapokban nem tudom megérteni a gyerekeimet. Iszonyat sokat dolgozok azon, hogy megértsem öket. Barátként ez annyira könnyü volt. Mindig megértettem, hogy a legjobb barátnöm miért szomorú, mi a baja. Anyaként ez sokkal nehezebb.

Szerintem a legtökéletesebb nevelés a példamutatás.

Prédikálhatsz te bármennyit a gyereknek a "helyes útról", ha te közben homlokegyenest az ellenkezőjét teszed és ezt látja tőled.

A gyerekét meg minden NORMÁLIS ember szereti, de ez nem keverendő össze a majomszeretettel!

5: Felnőttként fogadd el, hogy a szüleid sem tökéletesek, ők is hibáznak. A múlton nem tudsz változtatni. De eldöntheted, hogy te majd máshogy fogod nevelni a gyereked.

A röhögős csoport meg egyáltalán nem biztos, hogy rajtad röhög. Ne vegyél mindent magadra.

Volt pár jó hozzászólás, még annyit tennék hozzá, hogy a gyerek a szülői mintát követi.

Pl. Ha anya elesik az utcán, akkor visítozhat, nevethet magán, mérgelődhet, attól függően, hogy hogy éli meg az adott helyzetet, a gyerek pedig ezeket nézi, és tanul. Születésétől kezdve ezt teszi.

Vagy még egy szitu. A gyerekek 15-18 hónapos korában van egy dobálós korszakuk. Azért csinálják, mert akkor jönnek rá, hogy a labda pattan, a tányér törik, a sonka csattan... Ezek az ő számukra rendkívül érdekes dolgok. Ha ebben a korszakban mindig tapsolsz a gyereknek, ha földhöz vág egy poharat, akkor azt fogja hinni, hogy ettől anya boldog. Aztán 2 évesen a bölcsiben is megcsinálja, és nem fogja érteni, hogy miért mérgesek a nénik. Tehát, példát kell mutatni, szabályokat állítani, és mindent elmagyarázni, ami nem hangzik nehéznek, de most, hogy benne vagyok...

Válaszd el a gyereket a viselkedésétől. Az hogy feltétel nélkül szeretem, az azt jelenti, hogy nem vonom meg tőle a szeretetemet, ha nekem nem tetsző dolgot csinál. Pl nem csapok a kezére, mert úgy néz rám, mint az undok anyósom...

De különbséget teszek a saját kényelmem, és a gyerek java között. Nem engedem el a kezét az utcán, mert meg kell tanulnia, hogy csak a parkban rohangálhat egyedül, sírhat akárhogy a méregtől.

De nem utálom, nem mondom, hogy rossz vagy, minek születtél, ilyen buta, hogy nem fogja szépen a kezem, stb.

Szóval a gyereket szeretem , a tapasztalatlanságát, képességeit, éretlenségét figyelembe veszem. De nevelem, ha ez itt, most neki nem is tetszik, mert a felnőtt én vagyok, a felelősség az enyém.