Így tönkre fog menni a kapcsolatom?

Meghökkentett, hogy párod pont az anyagiakon akadt fenn. Megnyugtatlak, hogy ez a legkisebb gond a te helyzetedben. Ha a párod emiatt elhagyna, sose sajnáld! Könnyen találsz olyan férfit, aki ilyenen nem akadna fenn. Ill. te is kaphatsz fizetésemelést, előléptetést, vagy kerülhetsz más állásba, ahol ugyanilyen életvitel mellett tudsz félre tenni.

A fontosabb kérdés, hogy időt és figyelmet tudj szentelni a párodnak (ezt mint férfi írom!).

Anyukád gondozása mellett tudtok rendszeresen randizni, közös programot csinálni? Ha nem lenne ez a járvány-helyzet, anyukád mellől el tudnál menni pároddal kettesben nyaralni egy-másfél hétre?

Ha igen, akkor ne féltsd ezt a kapcsolatot. Normális férfinak ezek a fontosak! Ha a párod nem így gondolja, majd akad helyette normális.

Mint írod, külön tudnál költözni anyukádtól, tehát pároddal kettesben tudnál élni, csak anyukádat anyagilag kéne támogatnod. Ez így korrektnek tűnik. Egyébként ez esetben havonta mennyit kéne anyukádnak adnod?

Az anyagi részről nyilván beszélni kell, pláne ha új párod lenne, de szerintem a férfiak nagyobb része elfogadná ezt a helyzetet.

Ha kicsi gyerekkel otthon leszel, az pedig pár éves átmeneti időszak. Aki sóherkedik veled, az nemcsak anyukádra, de rád is sajnálná költeni a fizetését.

Az idősek otthona részre csak annyit mondanék hogy dédmamám is kb. 3 éve nagyon kifordult magából, elkezdett nem takarítani, csak bent ült, nem evett, teljesen befordult. Kiköltözött mamámhoz és ő ápolta. Cserébe az addig életerős mamám csontsoványra fogyott a sok idegeskedés miatt és hogy nem mozdulhatott ki kb sehova mert akkor a dédim inkább nem is evett (elő volt készítve a kaja) és a viszonyuk is megromlott. Aztán 1 év után otthonba került (mamám még így se akarta hogy bekerüljön oda, akárcsak te) és azóta kint sétálgat, eszik rendesen, mamámmal is újra jó a viszonya, beszélget, mamám is újra éli az életét. (ezeket kérte tőle mamám is de neki nem fogadott szót). Szóval nem mindig rossz döntés ez. Nem azt mondom hogy egyből be kell dugni egy otthonba de amikor érzed hogy már nincs miatta életed akkor igenis meg kell lépni szerintem, ott is látogathatod ahányszor akarod. Vagy inkább ülsz vele otthon mindig, nem költözöl el, akár még 20 évig is? (nem tudom hány éves anyukád, csak írtam egy számot) Abba csak te is tönkremész.

Viszont ha nem kell mellé 24 órás felügyelet csak te aggódod túl az viszont már a te sarad.

A párod szemszögét is megértem hiszen kezdené veled a közös életet, spórolna, viszont attól még támogatnia kell téged és segíteni kitalálni hogy legyen tovább és találni egy jó megoldást a helyzetre ahelyett hogy mindig csak mondogatja hogy nem tudsz spórolni.