Anyukám folyton összeveszik velem, meg szíd, ha sírni lát. Hogy tudnám ezt vele megbeszélni?

Mindig is olyan voltam, aki ha ideges, akkor nem csapkod, kiabal, vagy valami, hanem elsirom magam. Pl vitatkozni képtelen lennék sírás nélkül. Mostnanában nagyon sok változás jött az életembe. Amiket feldolgozni se tudok, mert vele nem lehet beszélni negatív dolgokról. Tegnap volt egy pánik rohamom. (Nem első, de ő nem tudja, hogy már volt) két hét mulva megyek dolgozni, és ezt realizáltam. Eddig suli mellett két helyen dolgoztam, de sehol se kedveltek, mert csendes vagyok. Nem tudok bánni az emberekkel. Nehezen megy a beszélgetés és a beilleszkedés. De mikor erről beszéltem anyuval, akkor kezdtem el sírni, és azthittem megfulladok. Ő meg még elkezdett beszologatni, szídni.

Anyukámnak teljesen más a személyisége mint nekem. Ő sose értette meg, hogy nekem nehezen megy az emberek között lét.

Hogy tudnék vele erről beszélni? Mert akárhányszor megpróbáltam, hatalmas vita lett belőle, aminek az lett a vége, hogy en egy boldond ember vagyok, és inkább akasszam fel magam..