Milyen hatással volt rád amikor elköltöztél a szüleidtől?

A szüleim elváltak, szóval gyakorlatilag anyámtól költöztem el. Mindig is felemás volt a viszonyunk, nekem nagyon jót tett a költözés. Sokkal nyugodtabbak a mindennapjaim, senki nem szól bele az életembe, nem veszekszünk, örül, ha felhívom, mert ritkán találkozunk. Úgyhogy nekem csupa pozitívum.

Ja a kiváltó ok annyi volt, hogy felnőttem. Meg másik városban nagyobb esélyem volt munkát találni, és így is lett.

24N vagyok 22 voltam amikor eljöttem otthonról a szüleim elváltak.

Az anyám egy mérgező szülő,mindig mindennél jobban tudott mindent

Ha másképp gondoltam a dolgokat, másképp csináltam valamit,egyből jött az üvöltés,hogy te hülye gyerek, egy életképtelen f@s z, semmi nem lesz belőled,fogadd be a szád nem úgy van és kész

Úgy van ahogy én mondom amíg itt laksz,én etettlek,addig nincs visszapofázás,úgy éreztem,hogy nem lehet önálló gondolatom, önálló véleményem,teljesen elnyomott,mintha nem tetszett volna neki az ami én vagyok és teljesen olyannak akart formálni ami ő.

19 évesen végeztem el az érettségit,2 éves logisztikai és szállítmányozási ügyintéző végzettséget is szereztem

Majd az iskola befejezését követően úgy döntöttem,hogy megszakítom a kapcsolatot az anyámmal,semmim nem volt se munkám se pénzem,2 zsák ruhával átmentem apukámhoz,elkezdtem dolgozni és most egy másik városban élek

Azota se tartom a kapcsolatot anyámmal

#2 vagyok

Amint átköltöztem apukámhoz felkerestem egy pszichológust mert úgy éreztem szakemberre van szükségem 1 évig jártam hozzá nagyon sokat segített

Anyám mellett depresszios voltam pánikrohamokkal,stresszel

mostanára már nyugodt és teljes életet élek, lehető legjobb döntést hoztam ezt sose bántam meg.

És nem nem lett anyámnak igaza semmiben sem

Felnőttem élek dolgozok vittem valamire az életben

Jó volt a kapcsolatunk. Nem emiatt költöztem el. Egyszerűen csak vágytam az igazi önállóságra.

Azóta is jó a kapcsolatunk, csinálunk közös programokat, találkozunk rendszeresen.

Jo volt a kapcsolat, es lett volna akar külön ház is a szüleim telkén.

De en meg igy is azt láttam jobbnak ha külön költözöm.

A korlatlan szabadsag es önálló elet erzese minden pénzt megért.

Anyám nem dolgozott. Nyugtatókon élt, sokszor az ágyból sem tudott felkelni. Apám dolgozott egyedül, sokáig még külön szobám sem volt. Állandó volt a vita, az ordibálás, s sokszor a verekedés is. Amikor tinédzser lettem, akkor a fizikai bántalmazás abba maradt felém, viszont apám anyámat verte. Viszonylag stabil volt az iskolai közösség, nem nagyon bántottak. Aztán elköltöztünk, lett külön szobám, majd befejeztem az általános iskolát. Ekkor már éreztem, hogy nagy a teher rajtam, és megvolt a menekülési vágyam is. A középiskolában sok bántást kaptam az első héten, ami padlóra is küldött, s iskolaváltás volt a megoldás. A másikban is kiszúrtak, és szenvedtem elég sokat. Ekkor már csak verbális bántalmazás volt. Sokszor aludtam el bőgve, és imádkoztam azért, hogy ne kelljek fel.

Anyám a tipikus mártír volt, akinek mindig van valami baja. Mindig szenved, apám pedig az agresszív állat. Miután befejeztem az iskolát elkezdtem dolgozni, de nem mertem otthonról elköltözni, mert nem mertem anyámat egyedül hagyni apámmal. Ekkor már apám félt tőlem, igaz soha nem ütöttem meg.

Ahogyan telt az idő egyre inkább éreztem, hogy egyedül akarok maradni, önálló akarok lenni. Sok apró dolgon kiborultam, nagyon könnyen fel tudtak idegesíteni, és nagyon sok dolog rajtam ragadt. Az első komolyabb munkahelyen sokan utáltak, főleg azért, mert hagytam magam kihasználni. A váltás jót tett, ekkor cserélte anyám le apámat egy hasonló kaliberű érzelmi nyomorékra. Ekkor már elegem volt. Sokszor nem tudtam aludni, volt hogy 12 óra nem volt elég. Állandóan feszült voltam, sokszor azon gondolkoztam mikor jön az a pont, amikor felakasztom magam egy fára.

Megismertem egy férfit, akinek jó barátja a városban lakott. Fővárosban élt, így a megismerkedés után felmentem pár napra várost nézni. Jól kijöttünk egymással, mesélte több haverja lakott nála kisebb, nagyobb ideig. Szöget ütött a fejembe, és amikor megvolt a szokásos részeg cirkusz otthon eldöntöttem, hogy az első lehetőséget megfogom.

Tavaly májusban felköltöztem Pestre, és igyekeztem minimalizálni a kapcsolatot anyámmal, amikor beszélek vele telefonon akkor is rászólok, ha nekikezd nyekeregni. Ritkán járok haza emiatt.

Azóta persze tovább költöztem, de amikor hazamentem mindenki megjegyezte, hogy kipihentebb vagyok. Nem kell 12 órákat aludnom, sokszor a 7 óra is elég. A héten mikor hazamentem többen rákérdeztek mi van az arcommal, annyira kisimult. Mondjuk van stressz most is, főleg annak fényében, hogy kereskedelemben dolgozom, és most aztán megy a cirkusz a maszkviselés miatt rendesen. De még így is azt érzem van valami reményem, nem vagyok bezárva a négy fal közé. Tudok menni sétálni, nem mindig csak egy helyre. Nem azt érzem, hogy várom mikor jön az a pont, amikor robbanok, és bedurran az agyam, és felakasztom magam valahová. Sokkal nagyobb a türelmem, és nem vagyok állandóan ideges. Ha ideges is vagyok, akkor hamar le tudok nyugodni. Sokat dobott a nyugodt környezet.

33/F