Hogy viselkednek egy ilyen emberrel (anyám barátja)?

Szóval az van, hogy anyámnak már hosszú évek óta van egy barátja.

Ez alatt az idő alatt körülbelül 30 alkalommal vesztek össze és szakítottak, de mindig kibékültek...

Volt hogy a csávó is velünk lakott, meg volt olyan is, hogy anyám nála és ránk, a gyerekeire csak néhány havonta nézett, hogy mi van velünk.

16 éves koromban, gyakorlatilag félévig egyedül éltünk a testvéreimmel...

Ezzel nem volt gond, mert el tudtuk magunkat látni, de azért ez érzelmi szinten rosszul esett és nem mellesleg illegális is.

De azóta már felnőtt vagyok, amúgy...

Jelenleg az a felállás, hogy anyám itthon lakik, és a barátja is a saját lakásában és általában heti 1-2-3 napra jön át hozzánk, hogyha épp nincsenek össze veszve,

De itt is gyakran veszekednek...

Ami a problémám ezzel az emberrel, hogy mindenbe beleszól és mindig is ezt csinálta.

Valamilyen oknál fogva szabályokat akar/akart mindig is hozogatni.

Ebben az a nagyon zavaró, hogy rá ezek nem vonatkoznak.

Például régen, kiskoromban volt -egy valóban rossz szokásunk- hogy mindenki itthon sokszor úgy kommunikált, hogy üvöltöttünk egymásnak a ház egyik sarkából a másikba.

Vagy mondjuk a fürdőből, a konyhába.

Ezt elismerem, hogy egy rossz szokás...

De kertes házban éltünk/élünk és nem igazán zavart ez senkit, anyámat sem...

De a barátja hamar bevezette, elég erőszakos módon, hogy ez ne legyen így. Ha valakinek valami mondanivalója volt, akkor oda kellett menni a másikhoz és halkan elmondani neki...

Anyám meg igazából mindig, mindenben egyetértett velünk szemben a barátjával.

De amúgy azt én is aláírnám, hogy ebben igaza volt.

A probléma csak az, hogyha neki kedve van, akkor még a mai napig is gondol egyet és elüvölti magát és úgy kommunikál mindenkivel, hogy messziről üvölt, pl. a gép vagy tv előtt ülve.

De ha ezt szóvá tenné neki valaki, akkor abból úgyis csak durva vita lenne...

Hasonló az is, hogy amikor anyánk telefonált, mi meg a háttérben játszottunk vagy valami, akkor nekünk kellett leállni, amíg anyák telefonált és igazából nem is nagyon szólalhattunk meg közben.

Ő viszont mindenbe, akár hivatalos ügyekbe is beleszól, a mai napig.

Folyamatosan belekotyog, amikor anyám telefonál...

Olyan is volt, hogy kivette a kezéből hírtelen a telefont és totál olyan dolgokat mondott a vonalban lévőnek, amit anyám nem akart volna.

De anyám még az ilyeneket tűri.

Olyankor szoktak összeveszni, amikor ennél is messzebbre megy.

Például ha random elkezd vele üvölteni a csávó, indokolatlanul....

Ilyenkor van, hogy csak elhallgat anyám és “behódol”, de olyan is van hogy felkapja ezen a vizet és akkor összevesznek.

Igazából azt nem tudom, hogy min múlik, hogy melyik...

Az is baj, hogy amikor összevesznek, olyankor anyám, velünk jellemzően hasonlóan kezd el viselkedni, mint ahogy a barátja szokott vele.

A kérdésem az lenne, hogy hogyan kéne viselkednem egy ilyen emberrel?

Mert szerintem anyám pszichésen nem teljesen egészséges, Őt már kiskoromtól kezdve megszoktuk, de sajnos úgysem tudnánk elrángatni pszichológushoz.

Viszont mostanában, amikor a barátja ilyeneket csinál, hogy kiveszi a kezéből a telefont, egy hivatalos beszélgetésnél és olyan dolgokba kotyog bele amihez jogilag semmi köze, van hogy elkezdek remegni az idegtől...

Annyira megalázó az egész szituáció, van hogy alig tudom vissza fogni magam, hogy ne üssem meg.

Pedig nem vagyok agresszív ember, az iskolában is volt hogy többször kötözködtek velem, de mindig higgadt tudtam maradni és sosem éreztem azt hogy ütnöm kéne.

De anyám barátja meg annyira felhúz mostanában, hogy alig bírom visszafogni magam, hogy ne üvöltsek vele, vagy menjek neki.

Szerencsére azért még sosem volt ilyen, általában amíg itt van, mindent próbálok rá hagyni és elő sem jönni az olyan helységekből, ahol éppen nincs.

Szóval próbálom maximálisan kerülni, de az az igazság hogy ez is elég frusztráló, hogy a születésem óta otthonomban nekem kell alkalmazkodni egy olyan emberhez aki nem száll be semmilyen költségbe (ami kicsit sem zavarna, ha normálisan viselkedne)...

Meg ha bármit csinálnék, tudom hogy anyám a barátja mellé állna velem szemben.

Erősen gondolkodtam rajta, hogy el kellene költöznöm, de még nem vagyok 19 éves, ezt így nem annyira tartanám igazságosnak, na meg nem is tudnék nagyon hova menni...

De ami főleg itt tart, hogy a testvéreim még nem felnőttek, nem akarom egyedül hagyni “ezekkel”.

Mit gondoltok?

Nekem kéne esetleg valami nyugtatót szereznem, vagy igyak valami nyugtatós teát rendszeresen?

Van valakinek tapasztalata ilyen típusú emberekkel?

Vagy bennem lehet a hiba?

Hogyan kezeljem az érzelmeimet?