Miért viselkedik úgy, mint akinek elege van belőlem és a legnagyobb ellensége vagyok? 53/ff
Egyedül nevelem kiskora óta. Miután az anyjával szétmentünk, ő lényegében eltűnt az életünkből, és nem vállalta az anya szerepet a gyerek életében.
Már elmúlt tizennyolc. Én dolgozok, neki itthon az a dolga, hogy tanuljon, és mivel belefér a "szoros" időbeosztásába, mosogasson el, söpörjön fel, vigye le a szemetet és szükség szerint mosson ki, amit ugye elvégez a gép, neki csak teregetnie kell, illetve időnként kérem, menjen el 1-2 dologért, de hetente 1x szoktunk menni közösen bevásárolni.
Sokat veszekszünk, legtöbbször hü**eségeken. Ő olyan lelkizős típus, aki a kis vitákat is megbeszélné velem, de én nem olyan beállítottságú vagyok. 12 óra munka után örülök, hogy lyuk van a se**emen, szabadnapjaimon szintén vannak itthoni teendők, nincs se türelmem, se időm minden kis hülyeséget megvitatni, ami úgyis az, hogy én nem értem meg őt, én semmit nem tudok, és bár valamivel több mint 19 évet élt, és még semmi élettapasztalata, ő azt mondja nem tud mindent, mégis úgy veszem ki, hogy úgy csinál, mint aki mindent tud, azért nem fogadja el azt, amit mondok neki. Szerinte mindenen felhúzom magam, gyakran hülyén viselkedek, csak mert magunk között elkezdek valamit másról mondani, ami van, hogy szitkozódás vagy csak kritikus vélemény. Megmondom neki, hogy kellene csinálni valamit, és rögtön bepipul és mérges lesz. Tiszta anyja! Ő is lelkizős volt, ő is gyakran viselkedett felelőtlenül és nem hallgatott az ésszerűségre, csak ment a feje után, és olyan dolgokon sértődik be, hogy én felfogni nem tudom, pedig semmi rosszat nem mondok és semmi ártó szándékom nincs. Konkrétan a gyerekemért élek már 19 éve, mindig azt néztem, mi a legjobb neki. Ezért lett a néhai apám lakása felújítva, ezért írattam a nevére, hogy halálom után ne kelljen azzal xarakodni és fizetni is érte, és mivel nem vagyunk milliomosok, legalább az olcsón fenntartható lakással induljon az életben. Nem várok érte meghajlást, se köszönömöt, de legalább ne viselkedjen úgy, mintha én lennék a legnagyobb ellensége, csak mert "megmondom neki a tutit"! Bárhogy nézem, semmi olyat nem látok, amiből elege lehetne! Kiabálok vele? Igen, megesik. Kritikus vagyok? Igen, az vagyok, mindig is az voltam, mert úgy gondolom, ez jó. Lányom azt állítja, ugyanolyan csökönyös, mint én, közben nem, mert bár a komoly dolgokba apait-anyait belead, a kisebb dolgokat hamar feladja, megunja, már ami nem érdekli.
Szülőktől kérdem, mégis mi az istent csináljak vele, hogy ne legyen egyik pillanatban semmi gond, elbeszélgetünk, a következő pillanatban meg már hagyjam békén, hogy megmondjam, mit csináljon, pedig csak tanácsot adtam neki?
Egyébként kiskorában rajtam lógott, imádott engem, itta a szavaimat, elhitte, hogy amit mondok, az tényleg úgy is van, nem kérdőjelezte meg, nem várt mindenre aprólékos magyarázatot. Most pedig, mindenkivel illedelmes, de velem időnként szemtelen, de a határt nem lép át.
válasza: válasza:Tudom, hogy a lányodnak nem ezzel van problémája(vagyis ezt vettem le a szövegből) de azért nem kevés házimunkát kell végeznie. Én egyáltalán nem vagyok ellene, hogy a gyerek segítsen otthon, de nálatok konkrétan minden nehezebb munkát ő végez. 19 évesen vagy végzős vagy már egyetemista, azért ott már mindkettőnél kell tanulni rendesen.
Ami a veszekedéseket illeti, szerintem őszintén mondd el neki azt, amit itt leírtál, hogy munka után neked nincs se erőd se energiád ezeket végighallgatni, majd tanácsokat adni, és sajnálatod. Vagy megpróbálhatod kicsit megerőltetni magad és végighallgatni, bár azért nem tudlak hibáztatni, hogy 12 óra munka után ez már nem megy.
válasza:"Megmondom neki, hogy kellene csinálni valamit"
és ha már nem akarnád nevelni..? hanem csak együtt élni vele, ameddig még együtt éltek? mert hamarosan kiröppen..?
ez nem opció?
2-es: Idén kezdte az érettségit. Előző évben végzett a szakmával, és utána maradt ugyanabban az iskolában, csak az gimnázium részen, ahol 2 év alatt meglesz neki. Utána vagy még egy szakma vagy egyetem.
Szerintem semmi megerőltető nincs benne. Kicsi a lakás, tíz perc sincs egyszer végigszaladni seprűvel a lakáson. A mosogatás 15 vagy 30 perc, az tart legtovább. Mosni kb heti 2-3x kell, de a teregetés sem nagy dolog, 5 perc alatt megvan. Főzni én főzök, miután hazaértem, és az elég néhány napig. Néha abban megkérem, segítsen be, pl: pucolja meg a krumplit, zöldségeket. Szemetet levinni egy perces történet. Nem megy sehová, ha van, ha nincs vírus, így nincs az, hogy sokáig a barátaival lenne, aztán kellene megcsinálnia. Az iskolája pedig, normális mederben folyva, amikor be kell menni, tíz perc séta. Nem kell órákat utaznia.
válasza:3-as: Nem röppen ő sehová. Előbb halok meg. A háziorvosom 1 vagy 2 évvel ezelőtt kijelentette, hogy a leleteim alapján már nem is szabadna élnem. Szív- és cukorbeteg vagyok, nem számítok arra, hogy hosszú életem lesz. Rajta vagyok az ügyön, hogy még legalább 10 évet éljek, de a lányom is tisztában van vele, hogy vagy sikerül vagy nem. Lakást tettem a feje fölé, átírni nem kell, csak a számlákat az ő nevére íratni. Az is meglett volna, de akkor valami kedvezményt elveszítünk, ezért maradt a régiben.
Jóval többet éltem, mint ő. Egy villanykörtét nem tudott úgy kicserélni, hogy ne menjen el a fél lakásból az áram, de ő persze tudja, hogy kell. Nevelem, amikor szükséges, mert sok mindent nem tud, és miután meghaltam, a kutya se fog ránézni vagy segíteni neki. Apai ágról csak én vagyok, anyai ágról mindenki lexarja a fejét.
válasza:Azert a mosás nem annyi, hogy kiveszed a mosógépből és öt perc alatt kiteregetsz. Azt válogatni kell, úgy berakni a mosógépbe, teregetni, összehajtani (opcionálisan vasalni), bepakolni a szekrénybe. Ez azért 2-3szor egy héten nem könnyű munka.
A felsöprés sem csak felsöprés, hanem mire minden szart elpakolsz az útból, plusz utána visszapakolod, az sokáig tart.
Szerintem a lányod simán eltölt házimunkával nettó egy-másfél órát átlagosan naponta. (Nettó. Ez bruttó sokkal több lehet.) Nem hiszem, hogy annyira sok 19 éves tenne így.
De ezzel valószínűleg nincs is gondja, inkább azzal van, hogy nem beszélgetsz vele rendesen, hanem inkább még most is nevelni akarod. Fogd fel, a gyerek felnőtt, tekintsd partnernek, ne pedig olyasvalakinek, akinek meg kell mondanod, hogy mit csináljon.
válasza:Nem veled van a baj, hanem azzal, hogy anyja elárulta őt. Ezt nagyon nehezen viselik az emberek, anyahiányban felnőni nagyon nehéz. Felnőtt, nem értek egyet 1-gyel "hogy még csak 19" - nem kamasz már, felnőtt. És te extrém módon elláttad: lakása lesz, tanulhat. Nem olyan életveszélyes az a házimunka. Szerintem egy kicsit hagyd rá - most már meg kell várni, amíg magától teszi a dolgokat. Lehet,hogy egy kicsit elszalad a lakás, meg rossz lesz nézni, de rá fog jönni, hogy mi a dolga.
A "lelkizés" helyett csak szánj időt pl vacsora közben egy kis laza beszélgetésre, mondd el te is,mesélj te is, magadról, ami említésre méltó a napodból. Amolyan sóderparti - mint az alábbi svéd gyerekversben. Talán ezt is elmondhatnád neki:
Siv Widerberg
SÓDERPARTI
Daniel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
"Sódert esztek vacsorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.
ezek nagyon kedves versek, humorral, akár ajándékba is lehetne
talán humorral kellene ezeket a nehézségeket meghaladni
Legrosszabb esetben is, naponta 1 órája megy el mindennel. Van még 23 órája, amit úgy oszt be, ahogy akar. Sehova nem megy, ezen kívül csak az asztalánál ül és gépezik vagy olvas. Szerintem elvárható. Anno panaszkodott, hogy szerinte sok, de aztán kérdeztem tőle: Nem fér bele az idődbe?
A fentiek miatt. Elfogadom, hogy másoknál máshogy van, de ott gondolom ketten vannak, akik pénzt keresnek, és anyuka intézi a háztartást. Sajnos, nálunk nincs így. Én 12 órázom, heti 1 vagy 2 szabadnappal, ahogy be vagyok osztva. Kicsivel több, mint négy éve van, hogy ő intézi a takarítást. Előtte azt is én csináltam. Van elég gondom, férjen bele az idejébe.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!