Mit reagálnátok rá, ha direkte megkérdeznétek a felnőtt gyereketeket, hogy szeret-e titeket és azt mondaná, hogy nem?

Megérteném. Ha nem támogattuk, nem szerettük miért várjam tőle azt hogy szeret? Csak az ilyet nem is lehet szülőnek nevezni..!!

Általában az ilyen szülők nincsenek tudatában annak, hogy elhanyagolóak és rossz nevelők voltak, úgyhogy mélységesen felháborodnék és kikérném magamnak, hogy ilyet mond a gyerek.

kötelessége a szeretet? Hogyan lehet bárkit is kötelezni arra, hogy szeressen valakit? Egyébként meg milyen szülő lehet az, aki meglepődik azon, ha a gyereke azt mondja, hogy nem szereti? Akkor nagyon el van tévedve ha ő meg van róla győződve, hogy szereti őt, aztán kiderül, hogy nem. Már magában ez is elég jól jellemzi az ilyen szülőt.

Tiszteletben tartanám

Ha egy ilyen kérdésre nem a válasz, annak oka van. Valószínűleg a gyerek sem érzi, hogy szeretve lenne. Ha a gyereknek kötelessége szeretni a szüleit (egyébként nem), ugyanez nem várható el a szüleitől is?

Szerintem ilyen esetben a szülő részéről nem merül fel ilyen kérdés a felnőtt gyerekei irányában.

Pedig egy gyerek "automatikusan" szereti a szülőt, nagy mocsokságot kell ahhoz elkövetni, hogy ez a szeretet elmúljon. Hiszen hány olyan gyerek van, akivel minősíthetetlenül bánnak, és mégis kapar a szülő szeretetéért.

A szeretet nem kötelesség. Sosem volt az és sosem lesz az. A szülő se köteles szeretni a gyereket, a gyerek se a szülőt.

Le lett passzolva, cirkusz volt, nem lett támogatva. Teljesen megértem.