Hogyan tudnék apához költözni?

Fú, szegényke, iszonyat értelek, szinte ugyanebben voltam bakker: én jóval idősebb vagyok nálad, de nekem szinte szó szerint ugyanez volt otthon, ami miatt szinte még félelmetes is olvasnom a leírásod! :O

Nekem 12 éves koromban költözött el apukám egy utcával arrébb és anyámmal mindig is öltük egymást, nagyon durván, nekem mondjuk azt mondta anyám már 5 éves koromban is, hogy ha nem fogadom el a házi dolgokat, mehetek világgá és én el is indultam bakker, sosem felejtem el azt a,szélsőséges kettős érzést, hogy egyfelől éljen a szabadság, másfelől úgy mégis hova menjek...? Végül a nagymamámnál kötöttem ki, aki amúgy többször is megmentette az életem így, pedig konkrétan öngyilkos próbáltam lenni tizenévesen és csak a nagymamám szavai mentettek meg a legmélyebb sötétségben is, majdnem végezve magammal, hogy a szüleim akkor is szeretnek, ha ezt egyáltalán nem érzem

véletlen nyomtam az elküldésre az előbb, én, a 3., mert nem fejeztem be: szóval nekem nagymamám segített, neked ő nem áll rendelkezésedre?

Engem mondjuk menhelyre akart menekíteni az otthoni viszonyok miatt, voltunk is együtt megnézni egy titkos helyet, ahova beköltözhettem volna, akkor 14 voltam, ált. isk. utolsó évében, de nem voltam képes tényleg elszökni otthonról, de ezek szerint van hol laknod akkor is, ha apukád nem vállalna vagy magad sem laknál nála. Ajánlom, hogy keress fel egy szociális munkást, komolyan, segíteniük KELL.

Én amúgy végül 18 évesen az első adandó alkalommal a pasimhoz költöztem, azóta sem haza többet, és 25 éves korom óta meg külföldön is élek, 11 éve, néha arra gondolva, hogy tán főleg anyám elől menekültem ennyire messze...

Tudom, hogy Magyarországon nem minden úgy van, ahogy lennie kéne, bürokrácia, és idealista vagyok a külföldi szemléletemmel, hogy a rendszernek segítenie KELL neked, ha nincs a családodban nagyszülő, nagybácsi vagy nagynéni, szomszéd, család barátja, aki segíteni tud neked úgy, ahogy az én nagymamám anno megmentette az életemet, mert nélküle most se nem írnék ide, sem sehol nem lennék, nem hogy messzi földön, távol anyámtól...

Az idő amúgy sok mindent megold, ahogy a fizikai távolság is, úgyhogy tudd: ez is el fog múlni, csak éld túl és vigyázz magadra, hogy jó jegyeid is legyenek, hogy minél gyorsabban függetlenedhess, már csak két év!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen család jutott neked is! Sok erőt kívánok neked hozzá!!!

Szia! Hasonló helyzetben voltam én is 10 éves koromtól, csak nálunk sajnos nem volt meg ennek a jogi feltétele, mivel édesapámnak nem volt bejelentett munkahelye, lakhelye, mindig az aktuális barátnőjénél lakott. (ennek ellenére bőven el tudott volna tartani). 16 éves koromban anyám pár nagyon durva veszekedés után felhozott 2 nagy bőröndöt, szó nélkül belehajigálta a ruháimat és mondta, hogy mehetek amerre látok. Anyámmal azóta nem beszéltem. Addigra fateromnak már volt saját háza, viszont ő a nőjével akart lakni, oda meg nem szívesen mentem volna, így megkaptam apám lakását. Teljesen megértem a problémádat, nagyon is egy valós dolog. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb megoldódik a helyzeted!

18F