Mit tennétek a helyemben? Fogadjam be anyámat?

Apukám még a születésem után nem sokkal meghalt, beteg volt. Mindig is anyukámmal voltunk ketten, anya nagyon nem tudta feldolgozni apa halálát és inni, néha drogozni, kezdett. A legkülönbözőbb pasikat hozta fel egyéjszakásra. Sokszor elfelejtett elhozni az óvodából, mire 6 éves lettem az iskolába már teljesen egyedül jártam, mert anyukám néha olyan másnapos volt hogy azt is elfelejtette hogy van egy lánya. 16 éves koromban összeköltözött (velem együtt) egy pasival aki házas és családja van, de megromlott velük a kapcsolata és külön él. Én mondtam anyunak hogy biztos hogy nem fogja érte elhagyni a feleségét és a gyereit, de anyám hitt neki. Én a 18. születésnapom után egy héttel elmenekültem a pasimhoz, dolgozni kezdtem és igyekeztem megélni egyedül. Az évek alatt nagyon sok rémes erőszakos és hasonló pasi karjaiba menekültem és irdatlan nagy pofonokat kaptam az élettől. Most lenne egy pasi akit tényleg érdeklek,nem vagyunk régóta együtt, de végre nem érzem az "egyedül a világ ellen"helyzetet. Egy OKJ-s képzést is csinálok hogy rendes szakmám lehessen, és tudjak normálisan keresni. Éppen kezdem látni a fényt az algút végén. Erre tegnap délután anyukám felhívott részegen hogy a pasi újra összejött a nejével és ki fogja rakni, nincs hová mennie. Előadta hogy mennyire szeret, és hogy mindent nagyon sajnál.Hogy kérlek ne haragudjak rá hogy ilyen rossz anya volt. Én őszintén nem szeretném befogadni, de mégis csak az anyám és valahol kötelességemnek érzem. Mit tegyek? 23N