Ha befejezem az iskolát a családom gyárba akar küldeni dolgozni. Félek, hogyha nem megyek, kiraknak. Hogyan győzzem meg őket, hogy ne tegyék, amíg egy másik munkahelyet nem találok?

A környékünkön 2 gyár van, rengetegen járnak oda dolgozni. A családom az a típus aki gyárban dolgozta le az egész életét -vagy még mindig ott robotol- a 8 általános végzettségével, és nem akartak soha munkahelyet váltani, vagy legalább továbbfejleszteni magukat. Nyilván ezért én sem a legjobb körülmények között nőttem fel, de megfogadtam magamnak, hogy én nem fogok arra a sorsra jutni amire ők. Ezért befejeztem a gimnáziumot, és eljöttem az álom szakmám tanulni. Hamarosan be is fejezem a jelenlegi iskolám. Viszont, jelentkeztem már több állásra is, olyanokra is, ahol szakmámbeli gyakornokokat alkalmaznak, de mindről elutasítottak vagy soha nem is jeleztek vissza. Ez nagyon elkeserített, és nyilván beszélgettem róla a családtagjaimmal, akiknek az volt a reakciója, hogy amint megvan a szakmám, jelentkezek az egyik gyárba, és elmegyek dolgozni, mert nem fognak tovább eltartani, és nem akarnak várni amíg találok egy másik munkahelyet.

Mindkét gyárat ismerem nagyon jól, jártam mindkettőbe diákmunkára hónapokig a nyári szünetekben. Az egy dolog, hogy monoton munka, és hosszabb távon lehúzza az ember összes életkedvét, de a bánásmód amit mindkét gyárban tapasztaltam, szörnyű volt. Úgy beszéltek velünk, és a kollégáink egymással, mint a kutyákkal. Nem egyszer volt, hogy ordítottak velem, lehordtak mindennek, mert valamit véletlenül elrontottam, vagy pár perccel később fejeztem be, és egy szót nem szólhattam vissza, mert féltem, hogy kiraknak, és otthon mérgesek lesznek rám miatta. Gyomorgörccsel jártam be minden nap dolgozni, és néha munka közben a sírógörcs kerülgetett, hogyha nem sikerül gimnázium után másik helyet találnom, ezt kell életem végéig csinálnom nevetséges fizetésért.

Mostanában megint elkeseredett vagyok, mert akárhova elmennék dolgozni, csak arra a 2 helyre ne kelljen visszakerülnöm, de félek, hogy a családom komolyan kirak, és kénytelen leszek visszakullogni, ha fent akarom magam tartani, de azok a helyek tönkretesznek, nem nekem valók. Ti mit tennétek a helyemben? Vagy én reagálom túl ezt az egészet?