Mennyire tudtátok felnőttkorban felülírni a szülői mintákat ? Egyáltalán felülírtátok, vagy inkább beépítették a személyiségetekbe ezeket a mintákat ?

Szeretnék néhány dolgot másképp csinálni, viszont időnként tudattalanul is úgy csinálom, ahogy ők és ezt utólag veszem csak észre.

Egyetértek az előzővel.

Én egész más személyiség vagyok, mint a szüleim, legalábbis anyukám. Apára kicsit jobban hasonlítok annyiból, hogy ő is kb. ugyanolyan rend- és rendszermániás volt, mint amilyen én vagyok. De anyától néha kiakadok, annyira rendetlen :D Nem is értem, apa hogy bírt mellette élni ilyen türelemmel :D Viszont vannak olyan dolgaim, amikben mindkettőjüktől nagyon különbözök. Teljesen mások például a politikai nézeteim, a vallásom, a gyereknevelési módszereim és még egy csomó minden. Nyilván ezekben a témákban a saját elveimet fogom a gyerekemnek továbbadni példaként, ez nem is kérdéses. Viszont vannak olyan családon belüli szokások, hagyományok stb. amiket átveszek a szüleimtől, mert jó érzés visszaemlékezni, hogy ezek a gyerekkorom részét képezték, és szeretném a saját gyerekemnek is megadni a lehetőséget, hogy neki is legyenek ilyen szép gyerekkori emlékei, ha majd felnő.

Én egyikre sem hasonlítok személyiség terén. Apám behajtó volt és mindig zűrös dolgai voltak, anyám meg egy ss parancsnok. Mindketten borzalmasan erős személyiségek voltak. Nagyon szerették a másikat. Talán ez az egy amit továbbvittem. Külsőre 100%ban apára hasonlítok. Hugom egyszer az igazolványképre amit csináltattam azt hitte fater. Viszont én mindig mosolygós, segítőkész,nyugodt, abszolult a kommunikáció híve vagyok. Mindenki dohányzik,kávézik kivéve én. Szóval nálunk valahogy nem sikerült továbbvinni ezt az egészet.

5ös, sajnos, nekem is ebben volt részem.

Az kimaradt a szavazásból, hogy van olyan minta amit nem szeretnék megtartani, és mégis úgy viselkedek.