A szülők meglopásánál van lejebb?

Vagy ugye van az, amikor a szülők szarásig vannak pénzzel, magukra annyit költenek, hogy elképesztő, a gyerektől meg sajnálják, mert nehogy "elkapassák". Az én szüleim például ilyenek voltak. A végén szó szerint magukra hagyták a vagyont, és életük utolsó tíz évében a seggére vertek az egésznek, amit a nagyapám felépített. Volt egy kb. 400 misit érő házunk (ebből 300 a telek, ennyiért árulja most valaki üresen), és azt képesek voltak úgy elkótyavetyélni, és most egyetlen fillér nélkül éldegélek egy bérlakásban. Szóval nem, nem bánom, hogy belenyúltam anyám Szent Pénztárcájába, és kicsórtam húsz-harminc forintokat annak idején, hogy meg tudjam venni pl. a Gyíkkirály szigetét.

12- a szüleid már meghaltak? Ráébredtek valaha, hogy mit is csináltak?Megbánták legalább?

Részleteket nem tudjuk, okát/motivációját nem tudjuk, másik oldal álláspontját nem hallottuk. Így nem lehet ítélkezni felette.

13: Dehogy bántak meg bármit is! Ők tökéletesnek és tévedhetetlennek születtek. Végtelen bölcsességük és jóságuk miatt kapták a sok jutalmat az élettől, amit mások, akik szarházi, lusta, szemét pondrók, természetesen nem érdemelnek meg. Főleg én! A nővérem, az más, annak mindent első szóra, mert felcsinálta a kocsmában valami csöves, és akkor ugyebár ő "anya". Bár életében egy tisztességes munkahelye sem volt, én meg diplomás mérnök vagyok.

A gyermekbántalmazás, a gyilkosság, a nemi erőszak vagy az állatkínzás például sokkal szörnyűbb tett a lopásnál. Egyébként sajnos szinte mindennél van még lejjebb.

Van attól lejjebb, hogy a szülő meglopja a saját gyerekét? Én pl így jártam. És nagyon bánom, hogy nem "loptam" vissza. De valahogy sosem volt követendő példa a szemembe amit azok csináltak. Így legalább elköltöztem. (Akkoriban egy fél ház árát!) Igaz, az iskolát félbahagytam, de egy percet sem tudtam többet ott maradni. Azóta anyagilag helyre jött az életem, viszont lelkileg mai napig megvisel, a lopás is, és az is, ahogy előtte "éltünk". Évekig nem szóltunk, mostmár beszélünk, de érzelmileg semmi, néha elgondolkodom, hogy ha felhívnának, hogy meghalt, mit éreznék, hisz papíron csak a "szüleim". De semmit. Túl sok rosszat tett ellenem. (És sajnos öcsém mai napig hagyja magát befolyásolni... Próbáltam elköltöztetni, és azzal etették be, hogy én odaengedem őket, míg felújítják a házat, aztán kirakom. Mondtam neki, h írhatunk papírt róla ügyvéd előtt, vállalom hogy 5 évig lakhatnak ott. De nem. Maradt az apjáékkal... Mert hogy és 5 év múlva?!) Mikor infarktust kapott is megtudtam, de nem érdekel. Mostmár a halálát nem kívánom.