Szerintetek sok családban megfigyelhető a parentifikáció jelensége?

Itt a gyakorin két kérdéssel alattad rögtön van egy:

"Anyám alkoholista, én költözök egy másik országba, mi lesz vele, ha én nem leszek itt?"

Bár a gyakori kérdések nem reprezentatív minta, mert itt rengeteg szörnyű családi drámáról olvasni, de valószínűleg elég gyakori jelenségről van szó.

Meg kell mondjam,elég fura érzés teljesen váratlanul beleszaladni egy ilyen olvasmányba és közben rádöbbenni, hogy ez rólam is szól.

Pedig csak a kifejezést nem ismertem, gondoltam megnézem mi az.

3-as vagyok:

Elnézve a többi választ aggasztóan gyakori az alkoholista apa és a depressziós anya.. Nálam legalább anyagilag rendben vannak, nagyon is tudatosak pénzügyileg, de anyám életképtelen egyedül, apám pedig mindent magába folyt, képtelen kommunikálni, vagy kimutatni az érzelmeit.. És amióta csak emlékeim vannak ölik egymást, veszekednek.. de nem válnak el. Megélne a családból pár pszichológus :D :(

Anyám és a legidősebb nővérem ilyen kapcsolatban vannak. Sőt, ami azt illeti a nővérem velem is inkább anyámként viselkedik, mint nővérként. Sajnos kénytelen vagyok ezt kihasználni, mert anyámra egyáltalán nem lehet számítani, mintha valamikor lehagytam volna őt, nagyon gyámoltalan. Bármi van, kikérném a vélemènyét, ő kikéri a nővéremét, azt adja át nekem. Saját tanácsot nem igazán ad, vagy ha igen, az a tanács, hogy kérdezzem meg a nővéremet. Ha neki van valami gondja első dolga a nővéremhez fordulni, holott amúgy az ő saját anyja is él még, teljesen jó mentális állapotban van, lehet vele beszélni, tanácsot kérni, nem egy ostoba nő a mamám, mégsem teszi, vagy max azután, hogy a nővéremmel már beszèlt.

Ezzel csak az a baj, hogy nővérem, mivel ő sem tökéletes, néha hajlamos rossz tanácsokat is adni, de anyámat semmivel nem lehet lebeszélni olyasmiről, amit a nővérem javasol, mintha a szavai szentírás lennének. Persze időnként anyagilag is lehúzza, de én úgy látom, hogy ezt a szerepet a nővérem is élvezi, nem nagyon akar tenni ellene.