Ha otthonról eltűnne a felértetett zsebpénzed, de részletekben visszakapnád kb 2 év múlva, akkor meg tudnád bocsátani, hogy a szüleid közül valamelyik meglopott és a másik meg asszisztált ehhez?

Kisebb koromban rendszeresen, minden szó nélkül tűnt el otthon a zsebpénzem, amit más rokonoktól kaptam. Sokszor észrevettem. Apám rendszeresen nem lett beavatva, vagy ha mégis, akkor soha nem tudott semmit, vagy legalábbis úgy tett. Anyámtól meg mindig visszakaptam az aktuális összeget, mindig eljátszotta a nagy megbánást, csak akkor kezdett el közös programokat szervezni, hogy engeszteljen. Aztán ez így ilyen 12-13 éves koromig gyakori volt.

Aztán volt egy ominózus eset, 14-15 évesen nyolcadikos ballagásomra kaptam kb 40 ezret a rokonoktól összesen, meg kicsit több mint ugyanennyim volt félretéve egy perselyben. És egyszercsak szó nélkül eltűnt a perselyem, amiben volt 85 ezrem. Szóltam anyunak, ő elkezdett izélni, hogy jajj, apámnak ne szóljak, ehhez képest 10 perc keresgélés után ő kérdezett rá apámnál. Amikor mondtam először úgy tett, mintha nem is tudta volna, hogy létezik egyáltalán, aztán azt állította, hogy biztos takarítás közben elrakta, majd megkeresi. Na ez a megkeresi, mert elrakta duma ment majdnem másfél évig, olyan kamuval megspékelte idő közben, hogy hát ő megtalálta, de elfelejtett róla szólni, és éltette megint, és nem tudja hová. Meg valahányszor szóbahoztam sajnáltatta magát, mintha ő lenne itt az áldozat, meg milyen nehéz neki. Aztán arra jutott, hogy 10 ezresével majd visszafizeti, szóval a pénzemet végülis visszakaptam az eltűnés után két évvel.

Én amúgy elképzelhetőnek tartom, hogy 14 éves korom előtti a kisebb összegeket anyám lopta el, mert akkoriban apám nem tudta, ha más rokontól kaptam zsebpénzt, de szerintem a nyolcadikoskori esetben lehet nem anyám tette, hanem apám. Azért gondolom ezt, mert akkoriban ivott apu(11 éves korom után), illetve anyám reakciója sem a szokásos rögtön jajj bocsi és engesztelés volt.

Viszont én valamiért sehogy sem tudok megbocsátani. Nem a pénz miatt, mert nem érdekelt volna, hogy ha nem kaptam volna vissza, de 2 évig hazudozni, engem beállítani hibásnak, ha szóbahozom, az már kicsit sok. Ráadásul mindig csak akkor lett nekem megmondva, ha bármelyikük is meglopott, ha már az nekem is feltűnt. Ha gond van lehetett volna szólni, hogy figyu, gond van, segíts már. Erre viszont csak egyszer voltak képesek. És fix, hogy bárki is lopott tőlem nyolcadikban, azt a másik fedezte. Mert amikor apám meg lett kérdezve, ő azt mondta, hogy nem tud róla, ez lehet igaz, lehet kamu, vagy lehet csak nem emlékezett rá, mert ő volt, de akkor pont részeg volt, mint akkoriban az esetek 95%-ában, vagy csak terelni akart. Anyám meg ha fedezte őt, ha nem, sehogy sem szép.

És én ezért haragszom máig, mert ez a sunnyogás, hazudozás, rám mutogatás és hárítás volt. Nem a pénz miatt. Mert az eset olyan 4-5 éve kezdődött, és azóta nem loptak meg. csak ugye ez az évekig tartó hazudozás, ami soha nem lett tisztázva, csak le lett zárva annyival, hogy hát itt a pénz.... Nekem meg nem a pénz volt az első, hanem az igazság, amit soha nem tudok meg.

Ti meg tudnátok bocsátani a helyemben?