Mikor kirepültek a gyerekeid,hogy alakult az életed?

Bocs, hogy gyerekként válaszolok.

Egy testvérem van, 16 év van köztünk. Féltestvérek vagyunk, de a testvérem apja tulajdonképpen soha nem volt jelen a család életében semmilyen szinten sem, válás sem történt, mert nem voltak házasok ahogyan az én szüleim sem azok. A testvérem középiskolás korától kezdve kollégista volt, majd a diplomázást követően albérletben lakott az egyetem városában, később volt saját lakása stb., de jelenleg egy másik városban lakik szintén albérletben. Én jelenleg egyetemre járok, az egyetem miatt kollégista voltam míg lehetett, de most az online oktatásnak "hála" ismét hazakényszerültem, így most otthon lakom. Szeptembertől albérletben fogok lakni, de továbbra is a család tart el. Előreláthatóan kb. 25-26 éves koromban fogok majd kirepülni abban az értelemben, hogy önálló életet kezdek. Mindketten hétvégente szoktuk látogatni a szülőket, de én már hajlok a ritkább találkozások felé. Nincsen unokájuk és nem is lesz. Mindkét szülőm dolgozik (egyikük pedagógus, a másikuk szakmunkás), hobbijuk nincsen, nem szoktak utazni, barátaik sincsenek (max. a kollégák). Igazából semmiben sem változott az életük azt követően, hogy mi elköltöztünk otthonról, ugyanolyan mindent mint korábban.

2-es: azért a legtöbb esetben még közel sem nyugdíjasok a szülök, amikor a gyerekek kiköltöznek!

A kérdésre: nálunk ekor indult a következö életünk, ami kettönkröl szól a párommal, egész más, mint korábban.

Gyerekként válaszolok.

Párom szülei 45 körüliek voltak, mikor párom 21 évesen kirepült. Ugyanúgy dolgoznak tovább, kirándulgatnak egy napokra és elvannak. Majdnem minden szombaton/vasárnap látogatjuk őket.

Az én szüleim elváltak, mikor 17 voltam pont 45 körüliek voltak. Anyu olyan 48 körül talált párt magának, aki beköltözött hozzá és együtt élnek. Apu 50 körül volt, mikor kirepültem a fészekből 21 évesen. Ő így egyedül él azóta is (5 éve) és szeret is egyedül lenni. Mióta egyedül van sokkal nyugodtabb, rengeteg mindent megtanult, amiket addig leszrt (főzés, takarítás, mosás stb) és élvezi is.

Nyugi van és csend, senki nem nyavalyog, ha szombaton 6:40-kor ébredek, és főzök kávét a páromnak is, majd kávézás után visszafekszünk aludni. Nem kell lábujjhegyen járkálnunk.

Nincs zaklatás az iskolai munkával és egyebekkel kapcsolatban.

Végre élhetjük a magunk normális életét.

Végre le tudunk feküdni mondjuk rendesen, 9-kor, de akár 8-kor is aludni.

Ha délutánosok, éjszakások vagyunk, nincs délelőtt zsizsegés, tudunk aludni, pihenni, és egymásra azért tekintettel vagyunk.

Nincs bábeli rendetlenség a lakásban, a garázsban a szerszámok közt.

Szóval örülünk neki.

Örülünk annak is, ha meglátogatnak minket. Mondjuk, szombat délutánonként olyan 1-2 órára.

Azt esznek, amit hoznak, ha nem tűrik a napi menüt, ami épp itthon van.

Mindkettőnk vérnyomása rendbe jött, mióta kirepültek a gyerekek.

N/51, F (ez vagyok én) /52.