Mit lehet kezdeni érzelmileg zsaroló rokonokkal?

A helyzet az, hogy elvesztettem Anyukámat nyáron, hosszú betegség után. Én az előző évben elkoltoztem "jó messzire" (2,5 óra vonattal a távolság), mert távol kaptam olyan munkát, amiből az ápolási költségeket és miegyebet állni tudtam.

Még mielőtt elkoltoztunk volna egy kicsi lakásban laktunk, másfél szobás lakás. (Családom van) Ezt a lakást kiadtam addigra.

Már annak idején sokat gondolkoztam azon, hogy Apám hol fog lakni, miután bekövetkezik a tragedia (sajnos ott nem maradhat, lásd később miért). Most, hogy megtörtént nem kérdés, hogy Apám ebben a lakásban jól el fog eldegelni. Viszont a magas alberleti díjak miatt, ha ott dolgoznánk, nem lenne hova mennünk/nem tudnám Apát hova költöztetni, mert az ő pénze se lenne elég.

Már minden rég lefolyt, temetés stb. A családi, ismerősi körben nem látnak szívesen, mert Apámat "itt hagytam", "cserben hagytam", "egyedül hagytam, azzal hogy elkoltoztem", ezt éreztetik velem, van, hogy mondják, amikor Apa nincs ott, de azért O is elmondja telefonban napjában többször, hogy O mennyire magányos.

Ez eléggé megvisel. Mert azzal, hogy elkoltoztunk én áldozatot hoztam a családomert: tudtam fizetni az ápolási költségeket, ápolási segédeszközöket tudtam megvasarolni, illetve apámnak otthont tudok biztosítani.

Rettenetes fáj az, amit kapok a csaladomtol, ismerosoktol.

Ha nem mentünk volna el, a haldoklo anyámnak nem tudtam volna semmit biztosítani, apámnak nem tudnék lakhatást adni stb.

Emellett bánt, hogy amikor volt szabadidőm ott voltam, minden percét kihasznaltam az utolsó idonek. Szabit vettem is stb.

Öröklés: nem én vagyok az egyetlen örökös. Több ember meg lett jelölve a vegrendeletben, így a "vagyonból" nem tudnék új lakást venni Apunak. De az sem érdekel igazán, lehet lemondok róla, nem akarok ezzel foglalkozni továbbá.

Most teszek félre, hogy visszakoltozzunk és kevés hitelt kelljen felvenni. Viszont amióta így bánnak velem, azóta azon gondolkozom, hogy maradok, mert itt legalább semmi nem emlekeztet, arra az időszakra.

Sokszor latogatom Aput azóta, kértem, hogy jöjjön el Hozzánk, O nem akar. Mindig kitalál valamit.

Az egészben az a legrosszabb, hogy pár ember tudja mi az igazság, mert ők jöttek látogatni, amikor ott voltam és én is részt vettem az apolasban, álltam a koltsegeket stb.

Nem tudom mihez kezdjek. Sajnálom, ha hosszú lett. Egy ideje nyomja a lelkem.