Mennyire számít a gyerek sikeressége a szülő támogatásától?

Szerintem is is-is. Ez eléggé összetett. Van példa mindenre. Személy szerint én lúzer lettem. Voltak anyagi nehézségeink, de az a tanulást nem befolyásolta. Nálam inkább lelki oka van, hogy egy rakás sz.r vagyok 30 évesen. Akár mit is tettem, akkor sem kaptam sosem elismerést. Mikor annakidején nem vettek fel elsőre a lakóhelyemen lévő egyetemre, akkor nem engedte anyám, hogy másik városba menjek, mondván, hogy tuti csak elkallódok. (Persze lehet mondani, hogy egy 19 éves nagykorú, de az sajnos semmit sem jelent, nem voltam abban a helyzetben, hogy márpedig megyek, mert a kolihoz sem volt hajlandó a papírokat megkérni). Visszatérve az elkallódós dologra, az volt a vicc, hogy erre a feltételezésre nem adtam okot, sosem voltam egy balhés életű, fogalma sincs arról, hogy milyen egy problémás tini...szóval maradtam a volt sulimban okj-n. Utána kaptam állandóan a gúnyolódást, h okj...a vége az lett, h okj után egyetemre mentem, természetesen direkt másik városba, akkor kaptam, hogy úgyis ki fogsz bukni stb. kedves szövegeket. Sajnos az egyetem nem váltotta be akkor a reményeimet, depressziós lettem és otthagytam álmaim szakját. Átmentem egy másik szakra. Betegség miatt ott is megcsúsztam. Összeszedtem magam, hogy nem adhatom fel. Majd majdnem másfél év boldogság után összeomlott az életem. A főiskolát azóta sem fejeztem be, bár idén beakarom, de már csak azért, hogy ne a végén adjam fel és menjen pocsékba sok év. Közben beíratkoztam az álmaim szakjának okj változatára és azzal is hamarosan végzek. Sajnos idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy hagytam magam negatívan befolyásolni. Nem szabadott volna magamra erőltetni olyat, ami nem okoz örömet. Szóval hamarosan 30 leszek és még nem volt normális munkám, ami szakmai. (Egyetem alatt dolgoztam, magamat tartottam el, csak diákmunkán keresztül gyárban). Az egyetlen ami nyugtat, hogy a 3 végzettségemből 2 itt is és külföldön is piacképes és hiányszakma, így talán 30 éves nőként nem leszek munkanélküli. Szóval nálam lelki oka volt.

Én nem hoznék fel ellenpéldát mert összességben én is úgy gondolom hogy rengeteget számít a szülők lelki támogatása, tehát nem feltétlenül az anyagi. És az hogy vannak kivételek az nem változtat a véleményemen. Tehát ha szeretnek és foglalkoznak egy gyerekkel képességeinek megfelelően akkor nem lesz belőle sérült felnőtt, és jobban fog boldogulni később. És számomra is egyértelmű hogy gyermekkorban rengeteg minden eldől.

Tehát ha szeretnek és foglalkoznak egy gyerekkel képességeinek megfelelően akkor nem lesz belőle sérült felnőtt, és jobban fog boldogulni később --> Messze nem ilyen törvényszerű, és nem csak 1-2 kivétel van. Sérült pedig akkor is lehet valaki, ha a szülei minden tőlük telhetőt megtesznek, traumák nélküli élet nincs. Nem hiszek abban, hogy a gyermekkorban minden eldől véglegesen. Alábecsülik manapság az emberek a szabad akaratot valamiért.

Persze hogy előfordulhat, és persze hogy nem törvényszerű Épp ezért írtam hogy szerintem attól hogy vannak kivételek attól még nagyrészt igenis számít.

Nagyrészt persze, hogy számít, csak nem determinál.

18. Na meg hányszor van az, hogy a tökéletesnek tűnő apuka, anyuka veri a gyereket és vagy lelkileg terrorizálja, miközben a rokonok, kollégák, barátok mit sem sejtenek. Ezt sosem lehet tudni.

Ehhez elég arról elgondolkodni, hogy az egyik gyereknek mért van 9 vagy 4 évesen nagylemeze neki írt világslágerekkel, míg a másik ugyanolyan tehetségesnek nincs. Ha nem első generációs művész és a szüleinek lemezkiadója van és zenetanárok, akkor máris megvan a válasz.