Szülők, ti mit tennétek, ha a fiatok a bal mellén egy német birodalmi sas tetoválással jönne haza?

Nem örülnék. Úgy gondolnám valamit elrontottam a nevelése közben.

Nem foglalkoznék vele. Ismerek olyat akinek a vállán pl Rommel van, szóval részemről míg a viselkedéssel nincs gond, addig felőlem legyen.

Büszke lennék rá, hogy megtalálta az útját a világban, ráadásul egy olyan utat választott, amivel én magam is egyetértek.

Megkérdezném töle, hogy anyád szeret-e (az anyja ként). Ha kijönnék az elsö sokkból, utána a kezébe adnám az Auschwitzról szóló könyveimet, hogy olvassa el mit művelt Adolf bácsi

De jó hogy fekete-fehérben látod csak a dolgokat utolsó...

Vannak dolgok, amiket csak úgy lehet. Ez is olyan.

Nem éppen, de szerintem ezt nem ezen kérdés alatt kellene megvitatni.

#15) De te pont hogy ez alatt a kérdés alatt akarod relativizálni azt, ami abszolút "relativizálhatatlan". Rengeteg dolog van a világunkban, amit valóban nem kéne fekete-fehéren látni - de ez nem az. Ráadásul ellentmondásba keveredsz saját magaddal (lásd #17).

Őszintén szólva életem kudarcának élném meg, és álomba bőgném magam. Az biztos, hogy legalábbis pár napig látni se akarnám. Utána fogalmam sincs..