Vagdosom magam, anyának hogyan mondjam el?

14 ejha, megdöbbentően lenéző hozzászólás. Olyanról még nem hallottál, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb? A saját kommenteden elindulva, te is körbenézhetnél, hogy hány hajléktalan van, akinek tető sincs a feje felett, dolgozni sem tud mert senki nem veszi fel, éhezik, fázik. Te komolyan ennyire lenézel másokat, vagy magadat akarod sajnáltatni? Ismét, a saját eszmefuttatásod alapján, örülj, hogy édesanyád legalább tud dolgozni és neked "csak" segítened kell neki, és nem pedig eltartani őt is és a gyerekeit is meg magadat is (mert bizony ilyen is van). "Szerintem te csak ne sajnáltasd magad"... Te jó ég... Szállj már le a földre és az arroganciádból vegyél vissza, mert nem a tiéd a világ összes gondja és nem csak neked van sanyarú életed, nem csak neked jár ki a nehézségekből. Rajtad kívül sok száz, ezer ember küzd hasonló problémákkal, mégsem jön kioktatni a másikat, hogy mit képzel magáról, hogy az öncsonkítással próbálja meg átvészelni a problémákat. Ismered őt? Átélted azt, amit ő? VOLTÁL MÁR Ő? Ha nem, akkor ne nézd le és ne oktasd ki, mert senki sem ismerheti, nem tudhatja, hogy a másik ember miként és hogyan él meg egy-egy élethelyzetet. Te lehet, hogy tudtad volna tartani magad, de lehet, hogy nem. Úgyhogy kérlek, "te csak ne sajnáltasd magad", mert rohadtul nem segítesz a kommenteddel...

A kérdezőnek pedig: anyukád személyiségétől függ. Nekem jó anyukám van, mindent megtesz értem, de valszeg kiakadna, ha elé állnék és azt mondanám, hogy vagdosom magam. A barátnőm anyukája is hasonlóan jó anyuka, vele könnyebb beszélni ilyenekről. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz a beszélgetés, de neked kell érezned, hogy anyukád támaszt nyújtana vagy akaratlanul de a reakciójával még mélyebbre lökne. De ha esetleg van egy olyan tanárod (enyém volt a világ legtündéribb osztályfőnöke, emberileg is rengeteget tudtam támaszkodni rá, személyes kérdésekben is) vagy barátnő anyukája vagy hasonló felnőtt akiben megbízol, talán vele kellene kezdeni. Sajnos jót senki nem fog tudni mondani. Én felvezetném, hogy mikor kezdődött az, amitől rosszul éreztem magam, nem beszélgettem róla senkivel, egyre mélyebbre süllyedtem és sajnos buta módon azt hittem, hogy a vagdosás jóra vezethet. (szerintem sokkal könnyebb "jól" reagálni, ha elmondod, hogy mi vezetett odáig, hogyan érezted magad, kb mikor kezdődött, mikor döbbentél rá, az érzéseire kell hatni, mert ebben az esetben a logika egyből csődöt mond). Ha anyukád befogadó, mesélj neki róla, erőt kell venni magadon, tudom, hogy ez "szégyellni való dolog", de arra legyél büszke, hogy felismerted, hogy baj van és ezzel segítséget akarsz kérni, ez az első lépés. Bízom benne, hogy sikerrel jársz és hogy jobban leszel, ha lehet, oszd meg a történteket, ahogy olvastam páran kíváncsiak vagyunk rád.

Gyerekek a 14-es egy troll, a református gimis sorozatból szedte a szövegét, itt a bizonyíték: https://www.youtube.com/watch?v=K0gQMRkwOrI

2:27-TŐL!