Hogyan lehet együtt élni a szülőkkel és kompromisszumokat kötni? Hogyan lehet úgy alakítani a dolgokat hogy kb mindenkinek jó legyen? Csak őszintén.

Ehhez jópár dolgot kellene tudni:

miért él valaki a szülökkel - muszáj, vagy kényelmesebb)

ki menni idös?

mekkora helyen élnek, mennyire van lehetöség elkülünölni?

kinek mi az elképzelése az együttélésröl?

Alapesetben ami müködhet (feltéve, hogy mindkét oldal ténylegesen akarja az együttmüködést), akkor egy alapos beszélgetés segíthet, ahol mindenki elmondja, mi az elvárása, mi az, amibe nem szeretne beleszólást, ki mit vállal a közös élettel járó munkákból, feladatokból, ki ennyit gizet a háztartási és megélhetési költségekbe - és utána már csak be kell(ene) ezeket tartani.

A fö nehézség általában az, hogy át kellene értékelni mindekinek a családban betöltött szerepét, a szülöknel el kellene fgopadni, hogy a gyerek már nem gyerek, hanem egyenjogú felnött ember, a gyereknek meg úgy kellene élni a családban, hogy a szülöknek meglegyen az az érzése, hogy ö felnött, felelöségteljes, döntésképes és együttélésre alklamas, megfelelöen felelöségteljes ember

Felnőttként kényszerültem vissza kis időre és borzalmas volt.

Szeretem őket, de köszi, jó ez a távolság :D

31F, mi többgeneràciós csalàdiban lakunk, nagyièk, anyum ès mi tesók. Nèha vannak gondok is, de összessègèben nem cserèlnèm le öket.

Szerintem a megbeszèlèsen van a kulcs, bàr van, hogy az sem müködik, èn olyankor azt szoktam, hogy nagypapàm èpítette a hàzat, tehàt amèg èl ö szabadon dönt ès nem szólok bele. Szerencsère nem sok ilyen van.

Szerintem ezt úgy lehet, hogy elfogadod, hogy megteszel mindent,

És azt is, hogy lesznek mély pontok, amikor ez nem lesz elég, amikor úgy érzed, hogy magányossá tesz ez az egész, és nem bírod elviselni őket

Nyilván amíg nem minden napos ez addig okés, de ha nagyon nagyon gyakori akkor érdemes lenne váltani