Miért hat rám felnőttként a szüleim invalidálása?

13. Hú ezegy kicsit zavaros volt. Tehát pár évente új célokat tűzöl ki, ezt ne hagyd abba mert értelmet ad. Biztos nem vagy tini mint először hittem. Ezért sem értem hogy miért kezdted a mondokadat azzal higy az anyukád az öcsédet jobban dicséri mint téged. Nem mindegy már? Költözz el és lépj tovább. Az meg miért baj hogy anyád megkérdezni mi a baj? Normális anya igen megkérdezi. Az már tényleg nem az ő hibája higy te nem mondod el.

Ki mondta higy a problémák megbeszélése nem férfias?

Senki se írta hogy add oda midnenedet a szegényeknek. Csak azt mondtam hogy mindenkinek vannak problémái csak megprobaljak megoldani. De te még még mindig a x évvel ezelőtti dolgokon tépelődsz.

Én valahol ezt nem sajnáltatásnak látom.

Ennek pszichológiai oka van, és érdemes lenne pszichoterapeutához mennie.

Kicsit olyan, mint amikor az érzelmek nincsenek összhangban az ésszel. Hiába tudja, hogy rosszabb másnak, hiába tudja, hogy ez nem jó, olyan, mintha az érzelmei és az agya között lenne egy szakadék, és amit racionálisan ért, felfog oda beesik és nincsenek ráhatással az érzelmeire.

Tehát tudja, hogy nem kellene ennek rosszul esnie (felfogja, érti), de mégis úgy érzi, hogy szomorú, stresszes, és öli a lelkét.

Tehát nincs ráhatással. És ezért mondom, hogy érdemes lenne sport+elmenni egy pszichoterapeutához, aki segít ezen dolgozni.

16 vagyok.

Most is ezt élem meg, ezért mondom, hogy szerintem kell külső segítség.

Én is érzem, hogy amúgy kikészítem ezzel a környezetemet, meg saját magamat is. És nem pszichológust mondok direkt, hanem pszichoterapeutát.

Pszichológushoz sokszor az van, hogy beülsz, kifizeted a heti 45 percért a 12 000 Hufot és szia. A pszichoterapeuta segít dolgozni rajta.

Igen, emlékszem milyen volt, mert mint említettem, most is tart. Teljesen átlátok mindent, sőt tudom a megoldásokat, de belül meg örli a lelkemet. Én amikor pszichológushoz (nem terapeutához) jártam, mondta is hogy nagyon durván átlátom a saját helyzetemet...és itt volt a stop, mert hiába látom át, nem hatott az érzelmeimre. Így szépen elnyomtam, és felszínesen panaszkodtam a belső bajaimról, de mivel nem könnyebbültem meg, ezért mindenki panaszkodásnak fogta fel, én meg azt hittem megbolondulok. Olyan érzés volt mint a tehetetlenség, ami megöl belülről, mert sehogy sem jó akármit csinálok, és magamban keresem a hibát.

Nos, amit én elkezdtem az egy többlépcsős megoldási terv.

1. Sportkeresés. Bármi. És ez tudom, hogy átlagnak hangzik. Ne olyan sportot, amit mindenki csinál, hanem amit TE SZIVESEN csinálnál. Nekem ilyen lesz a thai box. Amivel kiadod az érzelmeidet.

2. Káros anyagok csökkentése-> ez is furán hangzik, tudom, viszont sajnos én nekem az alkoholtól felerősödnek a tüneteim, illetve a kávétól is-> a koffein köztudottan szorongásfokozó.

3. Önismeret. Felütöttem külön erre egy füzetet. Amikor ilyen érzelmi dolgaim vannak, mint amiről beszéltél, leírom. Mit érzek? Mi az oka? Mi lenne a racionális megoldás? Én mit akarok? Ez sem segít, de átlátni a helyzetet igen, és visszaolvasva a régebbi dolgaimat kezdem látni hol van a kutya elásva.

4. A kibeszélése ezeknek nem segít, mert a felszínt beszéljük ki, nem a mély érzelmeket. Én kitöltöttem a 16 személyiségtesztet, és ezt NEM SZABAD kőbevésett dolognak venni, viszont segített megérteni pár dolgot, hogy miért úgy működök ahogy.

5. Tényleg, pszichoterapeuta. TB által vannak ilyen 2 hetes csoportos foglalkozások is, a Semmelweis egyetemen én voltam egy kognitív terápián. Nem csodát várok tőle, csak megértem picit a működésemet.