Miért fáj a szüleimnek, hogy jobb az egészségem,és a karrierem is lendül fel?

#10

Az értelme kérdés érdekes. Alapból nem kell, hogy értelme legyen annak amit csinálunk. Annak sincs értelme, hogy dolgozunk mint a hangyák, vagy ülünk a tv előtt, nem az értelmet keressük csak kötelesség és/vagy kikapcsolódás.

Ilyen alapon az egész életnek nincsen értelme, másrészt mégis van értelme, az amit az egyén ad neki... :D

Az, hogy mi benne a jó, megint más kérdés.

Amit szerintem fontos megemlíteni, hogy ez tulajdonképpen már "kőkemény" sport.

Hiszen mozog az ember, keresi a határait. Viszont mégsem az a klasszikus "edzek a teremben" sport.

Túráztam már sportolókkal. Egyikük mesélte, hogy élete első teljesítménytúrájára "nagyképűen" ment el, hogy ő kézilabdás múlttal tudja mi az a mozgás. Aztán a felénél majdnem kiszállt amikor már alig bírt menni és látta, hogy 70+ évesek vidáman csevegve elmennek mellette.

Egyik oldalról pont ezért szeretem. Nem szeretem a monoton edzéseket, viszont a természetben folyamatosan változik a terep, kihívás, van látnivaló így jobban repül az idő.

Az is tetszik, hogy átlag emberként is lehetsz sikeres, lehet benne sikerélményed. Vannak túrák amit versenyként is fel lehet fogni, de a többségük önmagaddal verseny, ha annak fogod fel.

Nekem is megvolt a minél gyorsabban, minél többet, minél több szinttel. Aztán kialakult egy tól-ig táv amin belül mozgok, meg egy tempó amit megyek és ehhez igazodom.

Vagy magam nézve messze nem vagyok az a sportos ember, van is némi súlyfeleslegem. Viszont a kaptatókon felfelé olyan vagyok, mint egy gőzmozdony. Még tőlem sportosabb emberek is elismerik, hogy ez igen, és ez jó érzés.

Régen ordított rólam, hogy gép előtt élő kocka vagyok, akinek a boltba is nyűg lesétálni. Most meg jó érzés, amikor elismerik az emberek, hogy "ez kemény gyerek".

Ráadásul szeretem magát a természetet, fotózást. És mindig találok látnivalót.

A teljesítménytúrák többsége pedig alapból jól összeállított látnivalók vagy épp kevésbé ismert helyek mentén halad. Csomó helyen jártam ahova magamtól eszembe se jutott volna elmenni.

És alapból jobban megismerem így az országot, egy-egy területet, mert nem csak kiszállok az autóból a látványosságnál, hanem az oda vezető út is megmarad.

Plusz sokan túráznak, így lehet barátokat szerezni, ismerkedni, egy időben egész kis társaság jött össze, de kisebb kapcsolatom is alakult már túratárssal.

Ráadásul jókat lehet beszélgetni ismerőssel, ismeretlennel is. alapból rendszeres túrázóként megvan a téma, vannak sztorik. A másik fél is nyitottabb. Nem olyan mint egy béna randi ahol próbálunk a semmiről beszélni. Vagy baráti beszélgetésnél sem csak ülünk otthon hanem megvan a közös élmény, tevékenység.