Itt lenne az idő, hogy lezárjam a kapcsolatot? Nem bírom az érzelmi hullámzás

Előző lakhelyről elköltöztünk és közelebb jöttünk a fővároshoz, így a szüleimhez is. Előző háznál évekig 1* sem voltak ott, kb ha én nem hívtam őket vagy nem mentem ők nem kerestek. Most meg még egy hete sem lakunk az új helyen már hívatlanul beállítottak úgy hogy anyám közölte velem, hogy ö csak a lakást akarja megnézni és ennyi. Éreztem is, hogy végig nézett mindent és ahogy jöttek el is mentek. Nem is beszélgetett velem. Ismeri a várost,ahová most költöztünk. Alapvetően sincs jó kapcsolatom velük, mert mindig is azt hitték hogy magukhoz neveltek és majd otthon maradok fizetve mindent és ha kell segíteni én majd ugrok. De nem így lett. Be is lett jelentve hogy az én dolgom az hogy ellássam őket öregségükre. Holott anyám meg is mondta hogy csak apám miatt szült meg. Cserébe olyan gyerekkorom volt, hogy pszichológushoz járok nárcisztikus bántalmazás miatt. Sajnos a mai napig így viselkedik velem. (Első elköltözés is azért volt mert keverte köztünk a szart és szakítottunk. Én ekkor kezdtem észre venni, milyen is valójában) Nem kérdezték hogy kell e segítség de én legyek ott mindig. Már a számlák miatt is jött a sírás, hogy itt voltak. Kérdem én, mit tehetek, ha nem akarom hogy ide járjanak és megkeserítsék az életem továbbra is? Még nincs unoka ,de őt sem akarom vinni hozzájuk. Egyik testvérem sem tartja már velük a kapcsolatot. Férjem már mondta, hogy mondjam meg hogy itt a vége. Ő látta abban a pár hónapban még átmenetileg otthon voltunk ,hogy nem normális helyzet ez ( ős is tapasztalta a nárcisztikus viselkedést és ő volt aki összeszedett egy ilyen után és mondta minek mész haza a pofonert...) Azt hittem itt nyugtom lesz de nem. Ereztettem hogy ide se kell jönniük... Hát beállítottak. Elég volt érzelmileg nem bírom tovább... Mikor műtötték, érdekes addig normális mézes mázas volt rá két hétre már én volt a szar megint... Pedig rajtunk kívül senkijuk nincs... Próbálom már nem kimutatni de nem megy.. felőröl az egész...

33l