Miért kell anyámnak rámerőltetni azt, hogy jó kapcsolatom legyen az apámmal?
Apám évekig ivott, megkeserítette az életemet, és anyámét is. De nem mentek külön, mert jujj, mit gondol a falu. Szóval én leléptem koliba már az általános után, gimisként. Kb az első évem végére apám leszokott, de igazából az, hogy része az életemnek, kb semmit nem jelent. Kb olyan, mintha otthon, a szomszéd szobában lakna egy idegen faszi. Amikor otthon van átlagosan semmiben nem veszi ki a részét, ami házimunka, beszélgetni nem igazán tudunk, többnyire csak tévézik.
Anyám időszakosan mindig rámszól, hogy ha hazamegyek, akkor beszélgessek apámmal, ami igazából annyi, hogy én beszélek, anyám elégedetten mosolyog, apám meg sztem nem is figyel rám. Meg erőlteti, hogy ha apámról beszélek, akkor úgy hivatkozzak rá, hogy "apa", akkor is, ha full egyértelmű a kontextusból, hogy kiről van szó(olyankor hivatkozom rá úgy, hogy "ő"), ha nem mondom ki apámra azt, hogy "apa", akkor anyám ordít velem, szinte a hitéből kitérve, hogy hogy tehetek ilyen szörnyűséges dolgot, bezzeg ha apám adja oda a zsebpénzem, azt el tudom fogadni. (Ha meg nem fogadom el, akkor meg azért üvölt drága jóanyám, hogy csak generálom a feszültséget.)
Én esküszöm nem értem miért kell anyámnak kísérleteznie azzal, hogy rákényszerítsen arra, hogy jóban legyek az apámmal. Most ha tényleg akarnám, se menne, mert egyoldalú lenne. Basszus, egy kva bocsánatkérést nem hallottam azért, mert évekig a részeg óbégatást és társait kellett hallgatnom, kb soha nem kezdeményezi a beszélgetést, ha én beszélek hozzá se figyel rám (még akkor sem, amikor éppen nem anyám erőltette). Most azzal nincs semmi helyrehozva, hogy random időnként hozzám van cseszve x összeg. Én meg úgy vagyok vele, hogy elfogadom, mert ha nem, akkor azért bsz le anyu, ha igen, akkor meg azért, tehát mindegy. De attól még nincs megvásárolva a megbocsátásom, meg ilyenek...
válasza:
válasza:#1 Az alkoholizmus időszaka 5-6 év volt, ez nem tudom mennyire befolyásoló tényező. A bocsánatkérés sem változtat semmin önmagában. Üres szavak nem kellenek. Ha látnék bármi érdemleges törekvést arra, hogy helyrehozzon bármit is, akkor oké. Én részemről nem haragszom, szimplán nem tud érdekelni, szimplán nem vagyok hajlandó erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy helyrehozzak valamit egyedül, ha azt ráadásul nem is én csesztem el.
#2 Miért jó nekem, ha ő marad nekem? Ha nem változtat, akkor marad nekem egy ha teheti tévét bámuló, kb idegen fazon, akinek még a hivatalos ügyeit is intézhetem, mert azt is anyám csinálja helyette... Kb mintha lenne egy gyerekem, akit nem akartam, és még több kétszer idősebb is nálam.
Ha anyám nem lenne, és a helyzet változatlan lenne, én fixen a kapcsolat megszakítás mellett döntenék. (Bár gyakran gondolok arra, hogy anyámmal is megszakítanám a kapcsolatot, de ez más kérdés...)
válasza: válasza:Szegény anyád, rettenetesen erőlködik, hogy úgy érezhesse, hogy igazi, szerető családja van. Összeszorított foggal próbálja kikényszeríteni legalább a látszatát. Nem sajnálod szegényt? Szánnivaló. Pontosan tudja, hogy apádtól semmit nem várhat el, szóval téged nyom, hogy játszd el neki a boldog családosdit, hadd éljen egy pár percig ebben az illúzióban. Az is lehet, hogy apád neki panaszkodik, amikor te nem vagy ott, hogy sose beszélgetsz vele. Anyád rád ripakodik, te próbálkozol, de apád meg játssza a sértettet, akit ennyivel nem lehet lekenyerezni.
Hogy tudsz változtatni? Te sehogy. Ezek az emberek csak önmaguk roncsai, egy látszatéletet próbálnak élni, apád még azt sem, anyád meg kétségbeesetten próbálja fenntartani ezt a nevetséges bábszínházat. Vagy elviseled, vagy no contact. Sajnálom.
válasza:"De nem mentek külön, mert jujj, mit gondol a falu. "
Nyakamat rá hogy most is ugyan ez a probléma és nyilván a faluban az terjedhet hogy nem vagytok jóban apáddal és megy a faggatózás anyád felé hogy mi van otthon, meg nyilván te is koliba mentél emiatt és kitudja mit gondolnak rólad a helyiek, meg miket hírezsteltek és anyád a jó családképet akarja hogy ezt lássák hogy ott minden jó, minden szuper és ezért erőltetheti rád ezt ennyire.
#7 Nem hiszem, hogy menne ez a pletyka. Általános végén kinéztem egy nagyon erős sulit, ami elég messze volt ahhoz, hogy kolis legyek. Inkább az ment anno, hogy wow, milyen okos a gyerek, hogy bekerült oda, hát igen, a jó szülői háttér. Aztán meg egyetem, nincs is olyan lehetőség, hogy otthonról járjak be, ergo senkinek nem fura, hogy miért látnak engem ritkán.
Ha rossz család képe lenne, akkor nem a négy fal között kéne játszani a jó családot (természetesen csak nekem, mert apámra meg se próbálja ráerőltetni, hogy legalább tegyen úgy), hanem nyilvánosan.
Nekem inkább az jön le anyám megnyilvánulásából, hogy ő azt gondolja, hogy azért kell gyereket vállalni, hogy ne maradj egyedül, és ennyi, semmi más nem számít, így a partner sem, meg amúgy is, az a normális, ha gyereked és kapcsolatod van. És ez adott. Apám meg kb olyan, mint akinek minden mindegy, csak ne kelljen kivennie a részét belőle. Konkrétan találkoztak az érdekek. Anyám mindent megcsinál apám helyett, anyámnak meg ott a látszat, hogy van egy élettársa, meg gyereke... Csak olyan, mintha azt akarná kezelni, hogy ez nekem nem tetszik
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!