Hogy tanultál meg nemet mondani felnőttként az érzelmi zsarolàst előadó szülődnek?

Eldöntöttem hogy nemet mondok, aztán amikor nagyon nem fogta fel, ignoráltam.

Egy hónapon át, de akadt, amikor féléven keresztül nem beszéltem vele, mert annyira elegem lett a felesleges kioktatásából és érzelmi terrorból.

Szerintem csak harccal megy. Aztán kemény viták után majd elgondolkodik ő is és lehet lassan változik és elfogadna a határaimat. De a kenény vita alatt nem azt értem, hogy sértő vagy valami, hanem hogy nagyon beleállva, nem engedve és elfogdva a k övetkezményeket.

Ami még fontos, hogy a vitában @ltalában nem enged a másik. Tehát úgy tűnhet nem használ. Viszont a köv napokban majd gondolkodik és változás később lehet. Amikor jó megint a viszony és nem akarja elcseszni ugyanazzal.

Elkezdtem nemet mondani.

Amilyen egyszerű leírni, olyan nehéz megtenni. Egyetlen szó kimondása, de a tartás, amit utána magadban kell hordoznod, hogy az a nem szikraszilárd legyen, álljon minden pillantást és szót, az embert próbáló.

Annyival egészíteném ki #5-öt, hogy ez lehet valami cselekvés is. Te valamit akarsz és ő nem akarja és te akkor is megcsinálod. És esetleg megírod vagy elmondod neki az indokaidat, hogyha akarja értse, de akár mekkora cirkusz van megcsinálod szilárdan.

A lényeg, hogy nem az fog kivezetni, hogy mondod neki, hanem valami tényleges cselekvéssel párosuló dolog, hogy tapasztalja meg, hogy te élsz ahogy akarsz, max meghallgatod a tanácsait, de úgy döntesz ahogy akarsz, akkor is ha fáj neki és ő másképp élne. És akkor látni fogja, hogy ha akar a gyerekével kapcsolatot az életben, akkor azt másképp kell. Vagy ahogy #4 írja nem lesz kapcsolat. De azért szerintem a legtöbb szülő szeretne kapcsolatot a gyerekével. Szeritnem is jó kiélezni a helyzetet, hogy érezze a tétet, de utána szerintem jó nyitvahagyni az ajtót. Vagy akár kezdeményezni, csak ha megint gáz van, akkor megint nem engedni.

#7 figy ha ma iszonyú feszült vita volt, ami érzelmileg mindenki megviselt, ő is el akarja kerülni majd megint ugyanezt. ha nem is tudatosan logikusan gondolkodva, de valamit változtatni kell, ha nem akarja ugyanezt, akár tudat alatt változnia. nekem volt olyan, hogy valamit állított és tök balhék voltak. és aztán meg azt vettem észre, hogy később az ellentétét mondta, ami már nekem is ok volt. és nem feszegettem, de szerintem lehet észre sem vette, hogy változott. mert sokszor a büszkeség nem engedné, hogy tudatosan egyszer azt mond egyszer mást, hanem csak így valahogy megtörténik.

Én azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés ember nem merül ki a harcban. (és igaz, hogy ezek a fő kretének akikikkel nagyon nehéz bármi mindenkinek jót. szerintem sajnos a fő politikusok is ez a fajta. pl soha nem unja meg, hogy harcol a többiek meg belefáradnak és bedobják a törölközőt és akkor a kreténség lesz a norma)